Az Adélie-pingvinek évezredes múltját vizsgálták

A fagyott talajok vizsgálata eddig elsöprő többségben az északi sarkvidék egykor mamutok járta környezetét érintette, nemrégiben azonban egy kutatócsoport az antarktiszi jeges üledékeket tudta elemezni. A Ross-tenger partvidékének számos pontján kiemelt üledékmintákban az Adélie-pingvinek múltbéli jelenlétét mérték fel a DNS-nyomok alapján, s ennek során feltárult a fókák jelenléte is, valamint számos más egyszerűbb létforma nyomát is kimutatták. A kutatásról a The Conversation számolt be.

A kutatók 6000 évre visszamenőleg tudtak adatokat kinyerni a felmérés során a pingvinekről, a partok közeli üledékekben. Ezek a rétegek rengeteg genetikai nyomot tartalmaznak a pingvinürüléknek is köszönhetően, amelyekből a madarak egykori étrendváltozásait is meg lehet ismerni. Az is felmérhető, hogy mennyire volt egy-egy populáció egészséges. Afféle ráadásként az üledékminták az elefántfókákról is érdekes, ezer évre visszatekintő adatokkal szolgáltak.

Az Adélie-pingvin jelzőfaj, mivel különösen érzékeny a környezet változásaira, ez azt teszi lehetővé, hogy a megfigyelésükkel az egész ökoszisztéma állapotáról nyerhessenek ki információkat. Emiatt is választották a költőterületeiket a kutatók a vizsgálatokra. 10 kolónia (ebből 6 ma is aktív) területén összesen 156 üledékmintát emeltek ki. A DNS-nyomokból elképesztően sok adat kiolvasható!

Minél nagyobb egy kolónia mérete, annál nagyobb a genetikai sokfélesége is – a vizsgált mintákban a genetikai sokféleség növekedését tehát a kolónia növekedésével párhuzamba tudták állítani a kutatók. A jelenleg is aktív kolóniák a múltban még kisebbek voltak, ám a jelen felé közeledve egyre nagyobbá váltak a vizsgálatok szerint.

Szintén kiderült, hogy miként alakult át az Adélie-pingvinek étrendje. A Ross-tenger déli részén 4000 éve még a Pagothenia borchgrevinki nevű hal volt a pingvin fő zsákmánya, azonban azóta áttértek a Pleuragramma antarctica fajra. Ez az átállás a két hal életmódján keresztül annak köszönönhető, hogy megváltozott a tengerjég kiterjedése.

A Ross-tenger északi részén, a Hallett-foknál lévő, ma is aktív pingvinkolónia meglepetéssel is szolgált. Míg az üledék jelenhez közelebbi része rengeteg pingvin-DNS-t és tojáshéjat tartalmazott, a régebbi, mélyebb rétegekben a pingvin ritkult, s a helyét az elefántfóka vette át. Ez amiatt meglepő, mert a déli elefántfóka ma csak igen elvétve látogatja meg a kontinens területét.

Az elefántfókák ma a szubantarktiszi szigeteken élnek, pl. a Macquarie-, a Campbell- vagy az Antipodes-szigeteken (ez utóbbit néha Ellenlábas-szigetek néven is emlegetik itthon). A Ross-tenger partján megtalált fókacsontok közt kicsinyeké is van, így egykor e hely is a szaporodó helyszíneik közt volt. A csontok kormeghatározása alapján 1000-800 éve hagyták el az elefántfókák a Ross-tenger különböző részeit.

Ha a felmelegedés miatt még jobban lecsökken az antarktiszi régió tengerjég-borítása, könnyen lehet, hogy e fóka is visszatér majd a kontinensre.

Az üledékben talált DNS-töredékek igen jó állapotban voltak, ez pedig arra utal, hogy érdemes mélyebbre, régebbi időszakokig leásni. Akár egymillió évvel ezelőtti üledékekből se kizárt használható genetikai nyomokat kiszűrni.

A Ross-tenger és tágabb környezete 2017-től fogva szigorú védelmet élvez, ez a bolygónk legnagyobb területű védett tengeri területe. Azonban a védettség csak 2052-ig tart, ezt követően meg kell újítani a védettséget, nemzetközi egyezség útján. Egy ilyen egyezség megszületésében hatalmas szerepe lesz annak, ha megértjük, mennyire törékeny is az itteni élővilág egyensúlya. A múlt élővilágának megismerése pedig pont ehhez vezethet el.