Lepkegyűjteményekben követhető egy betegség terjedése

A királylepkéket megbetegítő egysejtű nem ismeretlen a szakemberek előtt, az Ophryocystis elektroscirrha nevű protozoáról tudják, hogy a Danaus plexippus és a Danaus gilippus fajokat képes megfertőzni. Egy új kutatásban a Georgiai Egyetem (USA) szakemberei a kontinenseken átívelő fertőzési lánc nyomaira bukkantak, pusztán a lepkegyűjtemények vizsgálatán keresztül. A kutatók 86 ország gyűjteményein végeztek vizsgálatokat, és ebből kiderült, hogy az egysejtű parazita sokkal elterjedtebb, mint gondoltuk.

A királylepkét és tágabb rokonságát (Danainae alcsalád, mintegy 300 faj tartozik ide) magyarul a meglehetősen csúf bűzpillefélék néven foglalja össze a rendszertan. Közös vonásuk, hogy minden faj valamilyen mérgező növényre, a közelebbi rokonság (kb. 110 faj) kimondottan a selyemkórófélékre petézik. A hernyók a mérgező növényeket fogyasztják, s válnak ezáltal maguk is mérgezővé. A méreganyag a ragadozókkal szembeni védekezésüket szolgálja, ahogy a feltűnő színezetük erre fel is hívja a figyelmet.

A kutatók feltárták, hogy a parazita kizárólag azokat a fajokat fertőzi, amelyek selyemkórófélékre petéznek, vagyis a királylepke közeli rokonait. A lepke úgy fertőződik meg a parazitával, hogy hernyóként elfogyasztja annak a növényen található spóráit, majd a fertőzést felnőttkorig magában hordozza.

Mivel a spóraszórás a felnőtt lepkék „feladata”, ezért a parazitának az az érdeke, hogy a lepke megérje a felnőttkort. Azonban kimondottan hátráltatja a lepke fejlődését és rontja röpképességét. Ez azt is jelenti, hogy bár a lepke a fertőzést magát túléli, a királylepkék vándorlása során milliók pusztulhatnak el kizárólag a parazita miatt.

„Az embernek ritkán jut eszébe, hogy egy lepke is, vagy általában egy rovar is lehet beteg, azonban vannak mikrobák, amelyek az ő életüket teszik nehezebbé – magyarázta Sonia Altizer, a kutatás résztvevője. „Ez olyan, mintha az ember életét egy rokkantságot okozó betegség kísérné, ami megnehezíti a munkát és az utazást.”

A kutatás során mintegy 3000 lepkét vizsgáltak meg, ezek 61 fajt képviseltek, a példányokat pedig a világ számtalan pontjáról szállították annak idején az amerikai múzeumok gyűjteményeibe. 5 fajban mutatták ki a fertőzést, a legkorábban begyűjtött példány ezekből 1909-es volt, vagyis 60 évvel korábbi, mintsem magát a fertőzést megismerte volna a tudomány. Mivel a lepkék igen sérülékenyek, egészen speciális módon lehetett őket megvizsgálni. A parazita spórái a lepke testének külső felületére tapadnak, így azt onnan egy vattás pálcikával finom simítással vették le, majd a pálcikáról mikroszkóp alá került vizsgálatra.

Antarktika kivételével – ahol nem élnek lepkék – minden kontinensen voltak fertőzött példányok. Egyes helyszíneken nem fordult elő fertőzés, míg más helyeken azonban jelen volt. Mind az öt érintett faj a Danaus nembe tartozott, vagyis annak ellenére, hogy a kór világszerte jelen volt, elég korlátozott volt a hatása.

E vizsgálatokat lehetetlen lett volna úgy elvégezni, hogy valaki körbeutazza a világot és a lepkékből mindenütt számos példányt befog, majd megvizsgálja őket. Kizárólag a múzeumi gyűjtemények tették lehetővé, hogy megértsék a szakemberek, mi is zajlik e parazita és a királylepkék rokonsága között.