Vadászpilótákat megszégyenítő gyorsulást él át ez a pók

Az ugrópókok különös lények, gyakran még azok is bájosnak találják őket, akik egyébként félnek a pókoktól. A pávapókokra ez különösen igaz, hiszen a hímek – nevükhöz méltó módon – rendkívül látványos színeket és mintázatokat viselnek. Egy új kutatásban a Macquarie Egyetem szakemberei azt tárták fel, miként is ugrik a pávapók. A kutatásról az Journal of Experimental Biology folyóiratban számoltak be.

Az ugrópókok nagy pontossággal és elképesztő gyorsan képesek rávetni magukat a kiszemelt zsákmányra, ezt csak speciális kamerákkal lehet követni. A kutatók most másodpercenként 5000 képkockás sebességű felvételeket készítettek a pókok ugrásairól, amelyek alapján részletesen elemezni lehetett az ugrást, feltárva a hímek és nőstények közti különbségeket.

A vizsgált Maratus splendens nevű faj kisebb hím egyedei csak két milligrammosak (a gramm ezredrésze), míg a nőstények elérhetik a 12 milligrammot is. Ez igen jelentős különbség, aminek már az ugrásban is meg kellett mutatkoznia, a kutatók feltételezései szerint.

A pókok számára épített kis arénában egy 4 centis hézagot kellett átugrani, amelyet videókon rögzítettek. A pókok nem izmok segítségével ugranak, ahogy mi vagy más emlősök, hanem egy afféle hidraulikus rugó hajtja őket.

Az ugráshoz a hemolimfájuk (gyakorlatilag ez a vérük) egy részét a lábaikba pumpálják, és ennek nyomása segítségével vetik magukat előre. A hímek esetében ehhez az udvarlási rituáléban is használt harmadik lábpár a főszereplő. E láb nemcsak hosszabb és vastagabb a többinél, de sötét a színe és szőrpamacsok is ékesítik.

A kétféle funkció azonban kihívást is támaszt a pókkal szemben. Jól ismert, hogy a pókok esetében a nőstények gyakran felfalják a hímet, ezért a hím számára az udvarlás, a párzás életveszélyes művelet. Persze, miközben a hím belefeledkezik a csábításba, a ragadozók számára is könnyebb zsákmányt jelent. A pávapók hímek, mivel pont az ugrólábukkal adják elő a táncrítus leglényegesebb elemeit, még az átlagos hím pókoknál is jóval nagyobb veszélyben vannak, hisz így nem tudnak elmenekülni, elugrani.

A vizsgálatok során azt is kiszámolták, hogy az ugrással mekkora gyorsulást élnek át a pókok. Kiderült, hogy ez eléri a földfelszíni gravitációs gyorsulás 13-szorosát is, ez pedig jelentősen több, mint a vadászpilótákra nehezedő 9g, ami a legképzettebbeknél is eszméletvesztéshez vezethet.

A 13g a pók esetében azt jelenti, hogy a testsúlya 2 milligramm helyett 26 milligrammra nő (egy 70 kilós embernél ugyanez 910 kiló lenne!). A pókok számára ezt az teszi lehetővé, hogy testüket, amely a mienknél egyébként is puhább, jelentős részben folyadékok töltik ki. A sikerhez az egészen kis testtömeg is hozzájárul, és az, hogy a feszültségek pók testén belül egyenletesen oszlanak el.

A hím pávapókok nagyobb szögben, meredekebben és gyorsabban is ugrottak el, mint a nőstények, és a testük tömegközéppontjának eltérése miatt másképp is tartják a testüket, lábaikat az ugráskor. Mindkét nem esetében a 3-4. lábpárak fontosak az ugrásban: először a negyedik lábpár hagyja el a felszínt, majd a harmadikkal lendíti el magát. Mindkét nem előre nyújtott elülső lábpárakkal startolt.
A hímek gyorsulása kissé nagyobb a nőstényekénél (13,03g és 12,5g) A mért gyorsulás a pávapókokat nemcsak a vadászpilóták elé helyezi a rangsorban, hanem az eddigi rekorder ugrópókoknál is négyszer nagyobb.