Madaraink között is akadnak beporzók

Egy langyos áprilisi szombat délutánon a teraszunkon ültem és figyeltem a madarakat, rovarokat, amelyek a kertben repkedtek. A kerítésre és a falra felfutó borostyán még meglévő bogyóira járnak a rigók, poszáták egyaránt – ám a közelben fészkelő rigók rendre el is űzik a „betolakodót”.

Így lettem figyelmes egy hím barátposzátára, amelyet a rezidens fekete rigónk elzavart a borostyánról.

A poszáta a szomszéd kertjében nőtt, de a teraszunkról is látszó virágos fára szállt le. Ott aztán a virágokban bogarászásba fogott, én pedig közelebb lopakodtam és fotóztam. Nem kis meglepetésemre megláttam, hogy feltűnően sárga lett a madár csőrének töve körül a tollazat. Mivel nem láttam még hasonlót, utánanéztem, mi a helyzet az európai madarak beporzó képességével.

Világszerte, zömmel a meleg égövben 500 növénynemzetségről tudnak a szakemberek, amelyeket mintegy 900, de valószínűleg ennél is több madárfaj képes beporozni. E madarak jórészt nektárt fogyasztó fajok – a kolibriktől kezdve a nektármadárfélékig igen sok madárcsalád tagjai tartoznak ide. Európából azonban hiányoznak a nektárevő madárfajok, bár az először 20 éve megtalált kövületek tanúsága szerint kolibrik, amelyeket ma csak az Újvilágból ismerünk, éltek kontinensünkön is, 28-34 millió évvel ezelőtt.

7 fotó

Ma viszont nincsenek olyan életmódú madaraink, amelyekről ránézésre (csőr felépítése, alakja) megmondanánk, hogy nektárfogyasztók. Hol lehet akkor keresni a beporzó madarainkat?

Egy portugál vezetésű európai kutatócsoport járt utána a kérdésnek egy jó évtizede. Átböngészték a szakirodalmat, és annak ellenére, hogy az állatvilágban a madarak a leginkább megfigyelt csoport, csak 46 madárfajról találtak szórványos feljegyzéseket.

Amikor egy madarász megfigyeli kedvenc élőlényeit, és látja, hogy az leszáll egy virágra, arra gondol, bizonyára rovarokat keres – ez valószínű is igen sok esetben. Mivel kézenfekvőnek tűnik e tevékenységük, ezért ritkán kerül csak a tudományos jelentésekbe a hasonló esemény.

A kutatók a 46 így talált faj mellé személyes megfigyelések alapján még négyet be tudtak sorolni az európai beporzó madarakhoz. Fontos kérdés, hogy itt nem csak meglátogatnia kell a madárnak a virágot, hanem bizonyíthatóan alkalmasnak kell lennie a pollen továbbítására is. Minden olyan esetet összegyűjtöttek, amelyekben a madár a kinyílt virágon táplálkozott (de a bimbókat evőket már nem), vagy ahol a madár ürülékének vizsgálatából derült ki, hogy virágport evett, illetve azokat, amelyeknél – a jelen fotókhoz hasonlóan – a madár tollán volt virágpor.

Darwin maga is megfigyelte a jelenség nyomait, amelyről a nem sokkal korábban alapított Nature folyóiratban számolt be 1874-ben. Megfigyelései szerint a lakhelyéhez közeli erdőben élő kankalinokat tették tönkre a madarak, lecsipkedve azok virágait. A virág belső részeit csípték ki, a csészeleveleket részben a száron hagyva, majd a lecsípett virágot időnként a növény közelében eldobták. A virágokon talált csípésnyomok arra utaltak, hogy azt csőrrel hajtották végre – feltehetően a virágban lévő nektár megszerzése volt a cél.

Számos európai madár olyan növényeket látogatott, amelyek nem őshonosak kontinensünkön, azonban 79 európai növényen is megfordultak madaraink. Az ugyan nem derült ki a kutatásokból, hogy mennyire hatékony beporzók is az európai madarak, de nem szabad őket figyelmen kívül hagyni.

Felmerül, hogy milyen fajok jártak legtöbbször a virágokra? A barátposzátát és kerti poszátát egy olasz varjútövis nevű cserje virágán figyelték meg, ez volt az első őshonos európai növény, amelynek egy európai madár volt a beporzója. Kékcinegét figyeltek meg császárszakáll (liliomféle) beporzása közben.

A bűzfa beporzói közt találkoztak csilpcsalpfüzikével, barátposzátával, kucsmás poszátával is. Egy olasz szigeten tett megfigyelések szerint számos káposztaféle virágán gyakrabban látni madarat, mint rovart. Ez esetben azt is vizsgálták, hogy mennyi magot érlelnek a madár járta növények. Kiderült, hogy amelyektől távol tartották a madarakat, azokon kevesebb mag termett – vagyis a madarak valódi beporzók voltak.

A megfigyelések szerint Európa énekesmadarainak 22 százaléka előfordult már virágokon, így potenciálisan beporzó lehet. A megfigyelések több mint fele a Mediterráneumból származik, ez mind növények, mind madarak szempontjából igen gazdag területe kontinensünknek. A legtöbb esetben poszátákat és füzikéket figyeltek meg. A megfigyelések leginkább a tél végi, kora tavaszi időszakban születtek, amikor minden kalória számít a madárnak. Egy elképzelés szerint különösen a hűvösebb tavaszokon, amikor még nincs elég rovar, akkor fordulhatnak a madarak a virágok nyújtotta tápanyagokhoz.

A virágokat látogató madárfajok közt is elsöprő többségben vannak a rovarevők (amelyek csak ősszel esznek gyümölcsöket, mint pl. a barátposzáta is). Az európai madarak ágon kapaszkodva nyúlnak a virágokba, bár a füzike és a királyka képes lebegni is (bár távolról sem olyan profin, mint a kolibri). A madarakon a pollent legtöbbször a csőr környéki tollakon vagy a madár homlokán lehetett megfigyelni.

Érdekes módon egyes poszáták a vándorútjukról megérkezve kimondottan jobban kedvelik a könnyen hozzáférhető, gyorsan emészthető, gyors energiát adó nektárt, mint a rovarokat. A kutatók úgy vélik, jóval gyakoribb lehet Európában is a beporzó madár, mint gondolnánk, vagy mint azt a szakirodalom sejteti.