Hatalmas szerencse kell rejtőzködő madarunk megfigyeléséhez

Az idei tavasz sok-sok élménnyel kecsegtet, pár napja a Somló déli oldalán kapaszkodtam fel, hogy páfrányokat keressek a sziklazugokban. Nagy meglepetés ért, mikor karnyújtásnyira tőlem egy lappantyú (Caprimulgus europaeus) reppent fel.

A lappantyú éjszakai aktivitású madár, a nappalt az avarban vagy egy faágon ülve tölti, bízva tökéletesrejtő színében. Korábban a pásztorok kecskefejőnek hívták, mert a legelésző nyáj körül vadászott rovarokra, a pásztor pedig nem látott mást a holdfényben, minthogy madarunk hatalmasra tátott csőrrel repked a birkák körül. Azt tartották – persze helytelenül –, hogy az éj lepke alatt nagy száját rátapasztja a birka tőgyére, megfejve azt.

Kedvelt helyei az erdőszélek, ligetes erdők, bokrokkal tarkított legelők. Áprilisban érkezik meg téli szállásáról hazánkban, vonulása során változatos élőhelyeken bukkan fel. A telet a Szaharától délre tölti.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Fészket nem épít, kettő darab tojását a talajra, erdei avarra rakja. A szürkésbarnán márványozott, hosszúkás, megnyúlt ellipszoid tojások beleilleszkednek a környezetbe, szinte észrevehetetlenek. Tizennyolc napig a szülők felváltva melengetik a tojásokat, a kikelt fiókák ugyanennyi idő elteltével válnak repülőképessé. Évente egy fészekaljat nevel.

A szürkület beálltával indul el vadászni, táplálékát rovarok, lepkék képezik.

A kifejlett madár színezete olyan, mint a fakéreg, így ha nappal elnyújtózkodva pihen egy erre alkalmas fa ágán, észrevétlenül simul bele a környezetébe.

Emlékezetes marad életem első találkozása a lappantyúval: vonulás során akadtam reá, és szinte már mikor feléje nyúltam, csak akkor reppent meg, annyira bízott a rejtő színében. Életmódja miatt a vele való találkozás mindig nagy élményt jelent számomra.

Titokzatossága miatt keveset tudunk még róla. Magyarországon védett madár, a természetvédelmi értéke 50 ezer forint.