Tücsökhöz hasonlóan dalol ez a madarunk

Nagyon szeretek kirándulni a Vas és Veszprém vármegye határán fekvő Marcal folyó mentén. Szerencsés helyzetben vannak a vármegyék szélein lévő területek, leginkább a határszakaszokhoz lehet ezeket hasonítani. Érintetlenek, nem törték még fel a gyepeket, és bár szabályozták a folyót, a folyó mentén mindig akadnak pompás élőhelyek.

Zalaszegvár határában egy földvárhoz tartottam, amikor megtaláltam a régi folyómeder mentén fekvő nagykiterjedésű nádasokat. Az idei esztendőben itt hallottam meg az első nádi tücsökmadarat (Locustella luscinioides).

A tücsökmadarak (Locustella spp.) nevűket jellegzetes pirregő hangjukról kapták, amely a tücsök hangjára hasonlít.

Aki először hallja meg a nádi tücsökmadár énekét, biztosan valamilyen rovart sejt hangja mögött.

A hazánkban költő három faj közül, a nádi tücsökmadár a leggyakoribb. A Nemeshany határában megbúvó védett halastavaknál gyakran hallhatja az erre kiránduló a fémes tücsökciripelésre emlékezető énekét.

A képen látható példány a nádasban álló száraz fa ágának hegyén ülve, énekével jelzi fészkelőterületének határát. A dal szerepe, hogy fajtársait figyelmeztesse: ez az én területem! A költési idő kezdetekor az éneklő hím a leendő párját kápráztatja el hangjával, illetve csalogatja a kiválasztott költőhely közelébe.

Külföldi mérések szerint a költési szezon elején kora reggel 5, éjszaka 8 percen át pirregnek folyamatosan kitátott csőrrel a madarak. Megfigyelésére ilyenkor nyílik igazán alkalom, mert egyébként rejtett életmódot él, a nád között bujkál, ekkor már szinte észrevétlenül, mert tollruhája az avas nád színére hasonlít.

Táplálékát apró rovarok és azok lárvái képezik, ám mellette rendszeresen fog pókokat és nagyon apró vízicsigákat is. Évente két fészekaljat nevel, a fészket tisztán tartják a szülők, eleinte elnyelik, később pedig a csőrűkben elhordják a fiókák ürülékét.

Védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.