Nem mindegy a méheknek, hova ültetünk nekik vadvirágot

A vadméhek, amelyeket óvnunk kell, vadvirágokon táplálkoznak elsősorban. Emiatt fontos, hogy olyan területek álljanak rendelkezésükre, ahol rovarirtótól mentesen fogyaszthatják a nektárt és a virágport, lehetőleg azokról a növényekről, amelyeket az évmilliós evolúciójuk során megszoktak.

Üdvös kezdeményezés, ha a települések egyes területeken nem büdöske vagy petúniatömeget ültetnek, hanem hagyják, hogy a vadvirágok birtokba vegyék ezeket, esetleg őshonos virágok magjait még vetik is. Ezért is fontos, hogy főként így tavasszal ne nyírjuk le azonnal a füvet, ha véletlenül kidugja a fejét közte egy pitypang vagy más vadvirág.

A Cambridge-i Egyetem egy olyan új kutatási eredményről számolt be, ami a városi vadvirágültetés lehetséges árnyoldalaira hívja fel a figyelmet. A kutatásból kiderült, hogy nem mindegy, milyen előélete volt annak a területnek, amit méhlegelőként hasznosít egy település.

Amikor olyan helyeken nőttek a vadvirágok, ahol korábban ipari vagy építési tevékenység miatt a talaj beszennyeződött nehézfémekkel (arzén, ólom), akkor e fémek a virágokba is bejutottak. A méhek, ha ezek nektárját fogyasztották, egészségkárosodást szenvedtek. Csökkent az a képességük, hogy megtanulják, megjegyezzék, hol található az élelemforrásuk, emiatt pedig csökkent a létszámuk is.

A kutatók az USA Clevelandben és környékén végezték a felméréseiket – e város az egykori autóipari központok egyikeként meglehetősen szennyezett területekkel is rendelkezik. A vizsgált üres telkeken egykor autógyár vagy épp olajfinomító is működött, de kontrollként tiszta területek is voltak köztük.

A szedett virágokban megmérték a nektár, illetve a növény nedveinek nehézfém-tartalmát. E mérésekből kiderült, hogy az egyes vadvirágok milyen mennyiségű fémet halmoztak fel.

A legtöbbet a mezei katáng tartalmazta, ezt a fehér here, majd a vadmurok és az apró szulák követte. E növények olyan gyakori vadvirágok, amelyek igen fontosak a városi méhek számára, ezért is különösen fontos a talaj ismerete.

A városi méhek számára különösen fontos, olyan hétköznapi növények, mint az apró szulák, vagy a fehér here felhalmozzák a talajba korábban szennyező anyagként bekerült fémeket. Az arzén, a kadmium, a króm vagy az ólom azok a fémek, amelyek általában talajszennyezőként előfordulnak.

Fémszennyezett talajok a világ bármely városában előfordulhatnak, és annál több ilyen hely van, minél régebbi egy város. E szennyező anyagok a cementtől kezdve a bányászatig számos helyről eredhetnek.

A kutatók hangsúlyozták, hogy véletlenül se arról szeretnék lebeszélni a településeket, hogy méhlegelőket létesítsenek, hanem csak azt kérik, figyeljenek rá, hogy ezt ne szennyezett talajon tegyék. A szakemberek azt javasolják, hogy mielőtt a városok méhlegelőket létesítenének valahol, vizsgálják meg a terület múltját, hogy kiderüljön, volt-e ott esetleg olyan szennyező tevékenység, ami a méheket ma károsító anyagokkal járt.