Színpompásak a nappali életmódú tengeri csigák

Bár a szárazföldön is élnek igazán különleges színű csigák, sőt, még hazánk is büszkélkedhet efféle fajjal azonban az igazán káprázatos színvilágú és mintázatú csigákért búvárkodni kell. A Queenslandi Egyetem vezette kutatásban a tengeri csupaszkopoltyús csigák (Nudibranchia) színvilágát vizsgálták meg  45 ausztrál faj 346 egyede segítségével. E ragadozó életmódú csigáknak mintegy háromezer fajuk él a világóceánban.

A kutatást vezető Dr Cedric van den Berg elmondta, hogy kulcsfontosságú volt a színes fajok számára a nappal világossága, fényviszonyai, csak így tudták elriasztani ragadozóikat a külsejük segítségével. E csigák ugyanis, számos szárazföldi állathoz hasonlóan, a színes, kontrasztos mintázatukat arra használják, hogy jelezzék a ragadozóknak: „Mérgező vagyok!”. Az aposzematikus színek és minták közül a legtöbben a darazsak sárga-fekete csíkozásával találkoznak, e csigák lila, sárga, zöld vagy piros mintái ugyanezzel a céllal jöttek létre.

A kutatók kamerák és számítógépes szimuláció segítségével azt modellezték, milyennek is látszanak az egyes csigafajok a ragadozóik szemében különböző fényviszonyok közepette. Arra jutottak, hogy azok a fajok, amelyek e módszerrel védekeznek, nem meglepő módon nappal válnak csak igazán jól láthatóvá. A kutatók elmondták, hogy az elmélet persze ezt már régóta megjósolta, azonban most először sikerült igazolni is az okát.

Az éjszaka aktív csigáknak nincs szükségük figyelmeztető színekre, mivel a ragadozóik nem látásuk, hanem például a szaglásuk alapján találnak rájuk, és érintés alapján ismerik fel őket. A kutatóknak a megismert jellemzők alapján 90 százalékos biztonsággal sikerült ránézésre eldönteniük, hogy éjjeli vagy nappali életmódú-e az adott tengeri csiga.