Pókoktól rabol élelmet egy hernyó

Ez az egzotikusnak tűnő életmód itthon se ismeretlen, a nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) hernyói életük egy szakaszában a nekik otthont adó hangyák lárváit, bábjait eszik. Egy nemrégiben, a Science folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint egy Hawaiin élő hernyó pókoktól rabol magának élelmet, majd azok ehetetlen maradványait önvédelmi célból magára ragasztja. A felfedezésről a Hawaii Egyetem  (Manoa) számolt be.

A hernyó egy Hawaiin honos egészen aprócska molyféle, a Hyposmocoma nemzetség egyik fajának utóda. A hernyók általában bebábozódáskor készítenek selyemszövedéket, ám ez az állatcsoport már lárvaként is selyemszálakba takarózik, és e szálak közé különféle törmelékeket sző be. Ilyen viselkedésű lepkéink is vannak, a zsákhordó molyok ezek közé tartoznak, és a jó szemű megfigyelő gyakran belefuthat különös, de nem túl nagy építményeikbe.

A hernyó tehát a selyemszálak védelmét élvezi, azonban a most tárgyalt hawaii faj szokása, hogy rovarmaradványokat, például bogárszárnyakat építenek a védelmező szövedékükbe. A talált példányok közt volt olyan is, amelynek lakócsövére a háló tulajdonosának levetett korábbi kültakarója is felkerült. A közeli rokonok mindenféle törmelékkel, növényi maradvánnyal vagy szemcsével ékesítik saját lakócsövüket, hasonlóan a tegzesek lárváihoz.

A hawaii kutatók e hernyókat „csontgyűjtőnek” nevezik, e különös tevékenységüknek köszönhetően. Azonban e hernyók nemcsak azzal tűnnek ki rokonaik közül, hogy más állatok maradványait aggatják magukra, hanem azzal is, hogy előszeretettel sétálgatnak pókhálókon. A hernyók a fák üregeibe épített pókhálóknál élnek és ragadozók A pók által elfogott és lebénított áldozatot falják fel, átrágva annak pókselyemből készült „csomagolásán”.

Azonban a megfigyelések alapján nem elég, hogy kirabolják a pók éléskamráját, még saját fajtársukat is képesek megenni, vagyis kannibálok is. Erre az alábbi videón láthatunk példát.

A hernyók a rovartörmelékeket és a pók saját levedlett kültakarójának darabjait valószínűleg azért aggatják magukra, mert így próbálnak meg a pókok elől elrejtőzni.

A szakemberek e molyok evolúcióját is megvizsgálták, és a genetikai elemzések alapján arra jutottak, hogy mintegy 14 millió évesek, vagyis sokkal idősebbek, mint Hawaii mai szigetei. Ez ellentmondásosnak tűnhet, azonban a Hawaiit létrehozó vulkáni forrópont 85 millió éve már aktív volt, és a szigetek egymás után jöttek létre – majd semmisültek meg az eróziós folyamatokban. Ez azt jelenti, hogy a korábbi szigeteken élhetett a „csontgyűjtő” molyok elődje.

A kutatók nem sokat tudnak a hernyók felnőtt koráról, a moly azonban egészen kicsike, így nem nagyon lehet észrevenni se. Valószínű, hogy a moly anyuka eleve a pókháló közelébe rakhatja le a petéit, ahol a kikelő hernyók már egészen korai életszakaszuktól kezdve elkészíthetik a védelmező álcájukat.

A különleges hernyók csak egy egészen kis területen élnek, mindössze 15 négyzetkilométernyi hegyi régió az otthonuk. Ez sajnos azt is jelenti, hogy veszélyeztetettek – ez viszont nem csoda, hiszen a Hawaii-szigeteket nevezhetjük a világ kihalási fővárosának is, mind a növényeket, mind az állatokat tekintve.

Skorpiólégy egy pók hálójában, ő nem zsákmány, hanem ingyen vacsoráért érkezett.

Forrás: inaturalist

Pókokat kiraboló rovarokkal persze nem csak Hawaii szigetein találkozhatunk. Pont a mostani, késő tavaszi időszakban jelennek meg a hazánkban gyakori skorpiólegyek, amelyek ékes példái ennek. E bizarr küllemű, ám ránk nézve egészen ártalmatlan rovarok ugyan aktív ragadozók, de ha lehetőségük adódik, előszeretettel szedik ki a pókok hálójába beleragadt zsákmányt.

Azzal pedig valószínűleg már minden természetet kedvelő ember találkozott, hogy egy társas darázs kivágja a kerekhálós pók által fogott nagyobb termetű, még friss zsákmányt és elrepül vele. Ha kell, feldarabolva viszi el az így lopott holmit, de nem adja fel. Léteznek olyan pókfajok is, amelyek egymás zsákmányát csenik el.