Hangyák rághatják le ennek a madárfajnak a lábujjait

A rozsdásnyakú lappantyú (Caprimulgus ruficollis) a mi lappantyúnk közeli rokona, ám élőhelye az Ibériai-félszigetre, a francia Riviéra területére és Észak-Afrika egy szűk területére korlátozódik. E faj is vándormadár, a telet a trópusi Nyugat-Afrika területén tölti. Spanyol kutatók e madárfaj megfigyelése során 15 év alatt gyűjtött adatokat dolgoztak fel és jutottak különös eredményre.

A madarak és a rovarok közt számtalan kapcsolat kialakulhat, de legtöbbször az jut eszünkbe, hogy a madár megeszi a rovarokat. Van persze a madár számára káros kapcsolat is, így a fészekbe kerülő paraziták, amelyek a fiókák vérszívóiként képesek elpusztítani egy-egy egész fészekaljat is akár . Vannak azonban semleges vagy épp kölcsönösen előnyös kapcsolatok is.

Az összes rovar közül a hangyák a leggyakoribbak a szárazföldi ökoszisztémákban. Kézenfekvő, hogy velük elég gyakran találkoznak a madarak – bizonyára sokan láttak már a fűben rovarokat szedegető küllőt, más fakopáncsot, vagy száraz időszakban, más táplálék híján rigót. Tudjuk, hogy világszerte számos madárfaj vesz hangyafürdőt, amelynek során a hangyák által kibocsátott savat használják saját parazitáik ellen.

Sok esetben azonban nem nagyon jut a tudomásunkra a madár és a hangya közti kapcsolat. A rozsdásnyakú lappantyúk esetében jó néhány alkalommal találtak olyan madarakat, amelyeknek hiányzott a lábujja.

2015-ben egy olyan példánnyal is találkoztak, amelynek a lábujjába bele volt nőve egy hangya rágója – ez volt a fő motivációja a kiterjedtebb vizsgálatoknak. 2021-ben aztán egy olyan példányt is felfedeztek a kutatók, amelynek egy egész hangyafej ágyazódott be a középső lábujjába. Ezután minden egyes, a madármegfigyelésekhez befogott lappantyú lábát megvizsgálták.

E madarak a nyomkövetős egyedek adatai alapján Mali és Guinea déli területén telelnek. A faj ideje legnagyobb részét a talajon tölti, ott is fészkel, s emiatt könnyen találkozhat a talajon járó és élő rovarokkal is. A kutatók a madarak befogása során alaposan megvizsgálták a lábaikat, sérülések, amputációk nyomait keresve. Minden esetben, ha találtak bármi rovarmaradványt a lábban, azt kiemelték, és későbbi vizsgálat céljára eltették.

A legtöbb esetben a sérülés a lábujjak teljes amputációját jelentette, vagyis a madárnak hiányzott az ujja. A legsúlyosabb egy 2015-ben vizsgált tojó esete volt, akinek egyik 3 lábujja hiányzott, a másikon pedig 2 ujjról egy-egy lábujjperc. Egy fiatal egyed lábujjkarmán volt egy teljes hangyafej, ám ez esetben sérülésnyomot nem találtak.

A megvizsgált madarak alig egy százaléka volt sérült, és csak olyan felnőtt madaraknál tapasztaltak sérüléseket, amelyek legalább egyszer megfordultak már az afrikai telelőhelyen. Az európai születésű és a kontinensünket még nem elhagyott fiatal madarak nem szenvedtek sérüléstől.

Természetesen a hangyadarabokat is megvizsgálták. A teljes fej, amelyet egy fiatal ujján találtak, egy helyi maggyűjtőhangya (Messor barbarus) feje volt. Az ezen felül talált leszakadt, és lábba épült rágók azonban afrikai nomádhangyák (Dorylus) vagy talán ismertebb régebbi nevükön vándorhangyák egykori tartozékai voltak.

E hangyák eléggé híresek (vagy inkább hírhedtek) agresszív viselkedésükről. Az összes ujját vesztett madárnak azonos jellegű volt a sérülése egyébként, ami azonos eredetre is utal. A maggyűjtőhangya rágói kicsik és gyengék ahhoz, hogy komolyabb sérülést okozzanak, a nomádhangyáké viszont nagy és erős.

Ez azt jelenti, hogy a madarak lábujjait nagy valószínűséggel a nomádhangyák rágták le az afrikai telelőterületen.

A szakemberek sem vírusfertőzésnek nem találták nyomát e madarakon, sem pedig olyan jellegű sérülésnek, például törésnek, ami hasonló ujjvesztést okozhatott volna, így a legvalószínűbb a hangyák okozta sérülés volt.

A nomádhangyák mindent megesznek, gerincesek tetemeit is feldarabolják és felfalják, és megtámadják a madarakat, teknősöket is – főleg a kicsiket. Ráadásul a talajon vonuló seregeik valószínűleg gyakran, de véletlenszerűen találkozhatnak a talajon élő madarakkal.

Nem ez az egyetlen madárfaj, amelyről ismert, hogy rátámad a nomádhangya, egy kenyai jégmadárfajnál 3 százalékos sérülési arányt találtak az esetleges (nem szisztematikus) megfigyelésekkel. Valószínű, hogy több faj is érintett lehet még.

A kutatók szerint a talált alacsony sérülési arány egyáltalán nem azt jelenti, hogy alig néhány madárral találkoztak a nomádhangyák, könnyen lehet, hogy számos sérült egyed belepusztult az amputációba, akár a vérzés, akár utólagos fertőzés útján. Csak azokat a sérült madarakat láthatták a spanyol szakemberek, amelyek túlélték a támadást és visszatértek szaporodó területükre. Fontos lenne, ha a telelő helyeiken is végeznének célzott megfigyeléseket a hangyák okozta sérülést keresve.