Alig 2 milliméter, de már védi a területét ez a hernyó

Rengeteg állat mutat territoriális viselkedést, beleértve az egészen nagyokat, mint a vízilovak, és az apróbbakat is, mint például a lepkék vagy szitakötők. Egy kanadai kutatócsoport egy észak-amerikai lepkefaj frissen kikelt hernyócskáin figyelt meg területvédő magatartást, és a Journal of Experimental Biology folyóiratban mutatta be felfedezését.

A Falcaria bilineata fajt képviselő kicsiny hernyócskák a nyírfalevelek csúcsát építik ki főhadiszállásukat – finom selyemszálakkal jelölik meg a mintegy egy centis területet, ahol táplálkoznak, és ahol komplex rezgésekkel jelzik jelenlétüket fajtársaik számára. Ha egy rokon hernyócska odatéved, a közeledését észlelve maximum 4 alkalommal előadja a reszkető-doboló rezgéseit a rezidens hernyó.

Ha a fajtárs be is lép a territóriumba, akkor pedig akár 14 alkalommal is elismételheti ezt. Az esetek közel háromnegyedében ez elegendő ahhoz, hogy eltántorítsa a betolakodót. Ha ez utóbbi megérinti a rezidens hernyócskát, akkor amaz selyemszálat ereszt ki és afféle kötélugróként leveti magát a leveléről.

A találkozások sose torkollanak fizikai agresszióba, a rezgések minden információt átadnak. A komplex rezgés kétféle hangból áll: dörzsölésből, amikor a hernyó a hátulsó felét végighúzza a levélen, illetve dobolásból, amikor a hernyó a fejével ütögeti a levelet.

A kanadai kutatók laborban vizsgálták meg a hernyócskákat. A lepke eredendően kis gallyakra esetleg levelekre rakja le sorban a petéit, amelyekből a kikelő hernyók elvonulnak egy-egy levél csúcsára. A laborban a frissen kikelt hernyókat a kutatók kis ecset szőreinek segítségével maguk helyezték a levelekre, majd később szembesítették egy-egy fajtársukkal, hogy megfigyeljék, mi is zajlik.

A kis hernyócskák általában a levél legvégét, csúcsrégióját foglalták el, itt szőttek egy kis „matracot” maguknak, illetve itt kezdtek bele a falatozásba is. Az eseményeket videókon rögzítették a szakemberek, összesen 29 órányi felvétel született.

A gondosan kipányvázott leveleket egy lézeres vibrométer segítségével folyamatosan megfigyelték – ha a hernyócska belekezdett a rezgésekbe, azt a műszer rögzítette. Ezek a felvételek a videókkal együtt születtek, így együtt is lehetett őket elemezni. Megvizsgálták az egyedül lévő hernyócska keltette rezgéseket is, és beazonosították az alapzajokat, mint az állatka mászása, vagy a levél rágcsálása keltette rezgések. Ezeket jól el lehetett különíteni a jelzésértékű rezgésektől.

A betolakodót a kutatók a rezidens hernyótól 3-5 centire tették rá a levélre. Amint az otthonát védő állat észlelte a fajtárs megjelenését, belefogott a rezgéseibe, és ha a fajtárs közelebb jött, e rezgések intenzívebbé váltak. A kutatók elképzelése szerint a kis hernyócskák amiatt választják lakhelyül a levél csúcsát, mert így a levélre lépő betolakodó közeledtét jobban észlelik.

Ez hasonló ahhoz, ahogyan egy földrengés kilengései is erősebbek egy magas épület felsőbb emeletein. Ez a ragadozók közeledtére is figyelmeztet, és a levélcsúcs jó ugródeszka is ahhoz, hogy elmeneküljön a ragadozó elől a hernyó.

A megfigyelt esetek 71 százalékában a rezidens hernyócska a vibrációja révén el tudta ijeszteni a betolakodót, a maradék esetekben a hódító átvette a terepet, a rezidens hernyócska pedig selyemszálán leereszkedett egy másik levélre. Olyan egyszer se fordult elő, hogy egy levélen két hernyócska lakott volna – ez pedig a kutatók szerint egyértelmű jele a territoriális viselkedésnek.

A kutatók úgy vélik, sokkal több hernyó alkalmazhatja ezt a szelíd védekezési stratégiát, csak valamiért eddig nem sok szakember figyelmét keltette fel a jelenség.