Ezért támadhatnak emberekre a varjak

Az elmúlt napok híradásai szerint egy tatabányai idős nőt kórházba kellett szállítani, miután varjak támadták rá, Budapesten pedig szintén varjútámadások miatt zárták le a IX. kerületi Ferenc teret. De miért támadnak emberekre ezek a madarak, és mit tehetünk ellenük? Ezekre a kérdésekre ad választ a 24.hu cikke.

A dolmányos varjak fiókaröptetése április végétől június elejéig tart, ebben az időszakban hagyják el a fészket a fiókák. Az ifjak ilyenkor tanulnak repülni, és nagyon kiszolgáltatottak, a szülők pedig nagy érőkkel védelmezik őket.

Mivel napjainkban rengeteg varjú él a városokban és más emberlakta településeken, az év ezen szakaszában a madarak könnyen összetűzésbe kerülhetnek az emberekkel, akik gyakran anélkül közelítik meg a növényzetben tartózkodó fiókákat, hogy tudomásuk lenne róla.

A felnőtt varjak azonban veszélyforrásként azonosítják a kicsinyeik közelébe tévedőket és rájuk is támadhatnak, hogy elüldözzék őket.

A probléma elvileg orvosolható lenne a fészkek és a fiókák áttelepítésével, ám ilyenkor félő, hogy a madárszülők nem találják meg az új helyet, ami a fiókák halálos ítéletét jelentené. Ráadásul a fészkek megközelítése sem egyszerű, mivel a varjak a legmagasabb fák legnehezebben hozzáférhető, csúcsi ágai közé építik meglehetősen stabil fészkeiket, amelyek eléréséhez emelőkosaras daruskocsi és akár útlezárás is szükséges lenne. Ez fészkenként akár százezres költséget is jelentene.

A helyzet idővel magától megoldódik, hiszen a fiókaröptetés végével abbamaradnak a varjútámadások is. Addig is a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azt javasolja, varjútámadás esetén forduljunk szembe az állattal (ne fussunk el), karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek (a kiabálás általában magától jön). A rámenősebb varjak, szarkák, sirályok esetében nyugodtan használjuk a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt.

A dolmányos varjak (Corvus cornix) hazánkban gyakori fészkelők. Sikeresen alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez, így az erdők mellett a mezőgazdasági területeken és nagyvárosokban is megél. Különféle rovarokat, puhatestűeket, kisebb gerinceseket, dögöt és magokat egyaránt fogyaszt.

Kifejezetten intelligens állatként tartják számon, amely érti az ok-okozati összefüggéseket és képes előre tervezni, valamint eszközöket használni. Emellett meg tudja különböztetni az emberi arcokat, és azokra kiváló memóriájának köszönhetően sokáig emlékszik is. Fürgeségüknek és ügyességüknek köszönhetően akár a sasokkal is képesek felvenni a harcot, hogy védjék területeiket, vagy elcsenjék zsákmányát.