Veszélyes állathoz vezetheti az embert a mézkalauz

Ember és állat önkéntes együttműködése a mézkalauz (Indicator indicator) és az afrikai bennszülöttek közti viszony, ami hosszú múltra tekinthet vissza. A madár maga képtelen kinyitni a méhek fészkét, és eredetileg a méhészborz, később pedig az ember segítségével tud hozzájutni a léphez. A lép az elesége, az ebben található méhlárvák, álcák jelentik a fő csemegéjét.

Egy újonnan, az Ecology and Evolution folyóiratban közzé tett kutatási eredményből megtudhatjuk, hogy a mézkalauz azonban nem mindig „őszinte”. Előfordul, hogy a méhek helyett az embert egy veszélyes vadállathoz vezeti el.

A bennszülöttek ezt kétféle módon értelmezik: vagy figyelmeztetni akarja őket a madár a veszélyre, vagy büntetésként vezeti félre a mézre vágyó embert, amiért korábban nem kapta meg tőle a madár a jussát. Talán a legkézenfekvőbb magyarázatnak az tűnik, hogy a madár egészen egyszerűen rosszul emlékszik a méhek lakhelyére.

A kutatók több száz mozambiki mézkalauz-ember interakciót elemeztek, hogy feltárják, mi is állhat a félrevezetés hátterében. A hibás kalauzolásról több száz éve vannak már feljegyzések, még maga Livingstone is igyekezett felmérni, milyen gyakori lehet ez az eset, azonban csak egyetlen mézvadászt talált, aki be tudott számolni ilyesmiről. Számos esetben GPS jeladóval és hangfelvevővel kísérte el egy kutató a mézvadászokat az útjukra a madár jelzése után.

Elterjedt nézet volt azonban az afrikai bennszülöttek körében, hogy az efféle, veszélyes állathoz irányuló félrekalauzolás kimondottan büntetés volt a madár részéről, amiért nem kapta meg a lépet a sikeres mézvadászatok során. Valójában se az ornitológusok, se a mézvadászok nem adtak hitelt az efféle beszámolóknak, ez pedig arra utal, hogy meglehetősen ritka lehet a madár tévedése.

Az elemzések során a kutatók ötféle elképzelést ellenőriztek: véletlen, büntetés, emberre veszélyes állatra figyelmeztetés, a madárra veszélyes állatra figyelmeztetés (abban bízva, hogy az ember segít azt elűzni), illetve feledékenység. A vizsgálatokat a yao mézvadászokkal végezték el, 2013-tól kezdődően 2024-ig eljegyezték az egyes mézvadászatok eseményeit. Emellett a tudományos szakirodalomban lejegyzett eseteket is elemeztek aztán.

Érdekes módon az összes félrevezetés 2018-ban történt, 108 ezen évi mézvadászatból 4 esetben vitte a madár nem méhekhez az embert. Ezekből egy esetben egy puffogó vipera volt a célállat, egy esetben egy elpusztult fülesmaki, egy esetben egy termeszváron napozó fekete mamba, a negyedik esetben pedig egy piton volt.

Mindegyik esetben olyan hangjelzést adott a madár ezen állatokhoz érkezve, mint amit a méhek fészkénél szokott (hangfelvétel is készült ezekről az esetekről). Minden egyes alkalommal pontosan úgy viselkedett a madár, ahogy a méz megtalálásakor szokott.

Számos más esetben is elmentek nem méh állatok mellett a mézkalauz vezetésével, ám akkor nem jelzett méhet, csak véletlenszerű volt a találkozás, és mentek is tovább.

A kutatók az adatok elemzéséből arra jutottak, hogy nem volt gyakoribb a félrevezetés a madár részéről akkor, ha előzőleg elmaradt a méhek megtalálása után a jutalom. (Gyakori, hogy a yao mézvadász nem fér hozzá a méhekhez, nem tudja kibontani a fészket a nála lévő eszközzel, ilyenkor értelemszerűen a madár se kap jutalmat.) Számos, a mézkalauzt használó népcsoport csak nagyon ritkán ad a madárnak lépet, mégse gyakoribb náluk a félrevezetés. Számos érv szól ez ellen az elképzelés ellen evolúciós értelemben is.

Azt is kizárhatták, hogy a madár a tetemen zümmögő rovarok miatt vezette volna oda a döghöz az embert, soha nem láttak olyasmit, hogy a mézkalauz evett volna ezekből a rovarokból. A yao mézvadászok gyakran találkoznak kígyókkal, jól ismerik őket, és nem is igazán tartanak tőlük, csak a nagy testű állatoktól, pl. oroszlán vagy víziló.

A madár altruisztikus viselkedését is könnyen ki lehetett zárni, mivel a madárnak abból semmi haszna nem származna.Fontos megjegyezni, és erre a kutatók maguk hívták fel a figyelmet, hogy kevés esetet tudtak csak megfigyelni a félrevezetésekből, ezért óvatosan kell ezekből következtetést levonni.

Azonban a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a madár memóriaproblémája okozza a téves vezetést.

Volt egy emléke egy állattal való találkozásról, ám amikor visszaidézte az emlékét a madár, egyszerűen nem megfelelő állatot rendelt hozzá a helyszínhez. Hasonló tévedésre számos madárfaj esetében vannak példák, gondoljunk azokra, amelyek összegyűjtenek eleséget maguknak, majd elfelejtik, hova rejtették azt.