Ilyen élőhelyen bukkanhatunk kuvikra

A kora tavasz a kuvik (Athene noctua) felmérésével indult: falvakban, elhagyott épületekben, régi majorságokban, korábbi TSZ-istállókban kerestem a fajt, majd folytattam fasorokban, temetőkben. Munkám elején járok, de az ide felmérés eredményein már jól látható, hogy a kuvik terjeszkedik.

Érdekesség hogy megleltem erdőszélen fa odvában, zsákfaluban álló elhagyott paraszti porta udvarán lévő diófa természetes kikorhadásában és településtől távol eső hársfasor szintén természetes üregében. Mivel egy lapvetően épületlakó és az ember közelségét kedvelő bagolyfajról van szó, vidékünkön mindenképp érdekes a falvaktól távoli, még a régmúlt időkben meglévő megtelepedése.

Terveim szerint a munkát jövőre is folytatom. Hajnalonként és éjszakánként érdemes hallgatózni, a térképeken előre kijelölt élőhelyeken.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Hársfasor odvában megtelepedett kuvik.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A tudományos elnevezése a tudás istennőjéről Athénétől származik, a magyar elnevezését pedig hangja alapján kapta. Kistermetű bagoly, tömege 190 gramm, röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet.

Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszállakat. Hím és tojó között csak méretbeli különbség van, ez azonban csak akkor látszik, ha a pár egymás mellett ül, a tojó valamivel nagyobb a hímnél.

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a „halálmadár” kifejezés, amellyel ezt a kistermetű bagolyfajt illették.

Érdekesség, hogy nem pusztán kitalációról van szó, a furcsa elnevezésnek van logikus magyarázata.

A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított, akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. A gyertya és a petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Vén diófa odvában megtelepedett példány.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény, a rovarokat követve pedig a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta le a szemét, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke. Németországban is babona övezte a madarat, az ott élő babonás emberek, hangját „Komm mit”! azaz „Gyere velem!” kiáltásnak vélték.

Állandó madarunk, téli napsütéses időben gyakran nappal is mutatkozik. Állománya az állattartás visszaszorulásával nagyon megritkult, a Dunántúlon már ritka fajnak számít. Az Alföldön a tanyavilág szórványosan előforduló madara. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.