Egyre kevesebb itthon a házi veréb

A mezőgazdasághoz köthető vagy hajdanán gyakori madaraknál erős csökkenés figyelhető meg.

Míg szerencsés módon a rétisas költőpárok száma emelkedik, és számos korábban ritka ragadozómadár-faj állománya is növekvő tendenciát mutat, addig a mezőgazdasághoz köthető vagy hajdanán gyakori madaraknál erős csökkenés figyelhető meg. Ilyen a házi veréb (Passer domesticus) is, amely vidékünkön a Somló-hegy környéki falvakban már jóval kisebb számban fészkel, mint korábban. Nyugat-Európában olyan módon megfogyatkozott az állománya, hogy egyes helyekről teljesen el is tűnt.
A kimondottan az ember közelségét kedvelő madarunk véleményem szerint az egyik legszebb faj, holott gyakran halljuk, szürke, mint a veréb.
A fészkét falrepedésekbe, fecskefészkekbe, épületek repedéseibe, régi szalmakazlakba vagy gólyafészkek oldalába építi. Rengeteg építő és bélésanyagot hord össze, a baromfiudvarok környékén a tyúkok tollaiból bélel. Fészekalja öt-hét változó színezetű tojásból áll, alapszíne a kékestől a barnásszürkéig változhat.
A párok évente háromszor is költenek, a fiók két hét alatt kelnek ki és ugyanennyi ideg tartózkodnak a meleg fészekben. A fiókákat nagyobb százalékban a tojó táplálja.
Városokban megfigyelgető, ahogy a lábaink között keresgélnek és szemfülesen táplálkoznak. A fiókákat rovarokkal etetik, de gabona- és gyommagvakat is fogyasztanak.
Népi elnevezései a csuri, csuri veréb és csuri madár. Állandó madarunk télen is hazánkban tartózkodik, védett, a természetvédelmi értéke 25 ezer forint.