Ez a rovar gyantázza a lábát

Az eszközhasználatról ma már tudjuk, hogy igen elterjedt az állatvilágban, azonban a példák zöme gerincesekről szól: madarak, majmok, cetek, persze nem szabad megfeledkezni a polipokról vagy épp a pókokról se. Egy kínai kutatócsoport nemrégiben egy ragadozó poloska (Pahabengkakia piliceps) esetében figyelte meg a különös jelenséget. A poloska lábaira keni a gyantát, amelyet a zsákmányaiként szolgáló fullánktalan méhek építenek fészkükbe védekezés gyanánt, ezzel eléri, hogy a méhek fészkét őrző egyedek önként menjenek oda hozzá.

Az erős szagú gyanta azt a célt szolgálja eredetileg, hogy a méhek fészke felé igyekvő állatokat, mint a hangya vagy gekkó megállítsa. A gyantába ragadó betolakodó vergődése hatására a gyanta illó anyagai kiszabadulnak, ez pedig a védekező méheket odavonzza, ezek pedig megtámadják a betolakodót. A ragadozó poloska az elülső és középső lábára kent gyantával azt éri el, hogy a méhek odamennek hozzá, azonban itt nem ő ragadt bele a csapdába, hanem a számára optimális leshelyen várhatja az őrséget, amely az eledelévé is válik majd.

Ráadásul, ahogy a poloska magára keni a gyantát, annak ettől intenzívebbé válik a szaga, ezzel extra erősen vonzza a védelmi feladatot ellátó méheket. Olyasmit képzeljünk el, mint a pékségek előtt terjengő illatfelhő, amelynek hatására akkor is vesz az ember egy túrós batyut, ha egyáltalán nem éhes.

A kutatók számtalan, laborban felnevelt poloskával végeztek kísérleteket, egy részük lábát bekenték a méhek gyantájával, egy részükét nem. Eztán ezeket a Lepidotrigona flavibasis fajba tartozó méhek fészkeihez közelítve videókat készítettek az eseményekről. A felvételeket aztán képkockánként elemezték, és felmérték, milyen hatása van a gyanta alkalmazásának.

A megfigyelések szerint a gyantázó poloskák 75 százalékos sikerrel vadásztak, míg gyanta nélkül kevesebb mint 30 százalék volt a sikeres zsákmányejtések aránya. (Viszonyításképp: a világ leghatékonyabb vadásza, az afrikai vadkutya 85 százalékos, de például az oroszlán csak 25, a jegesmedve 10 százalékos sikerrel ejti el zsákmányát.)

Kissé hasonló viselkedést írtak le ausztrál kutatók néhány éve, akkor egy ott élő ragadozó poloskáról, amely egy helyi fűféle gyantaszerű nedveit kente magára a sikeresebb hangyavadászat érdekében. Bár egyáltalán nem mondható gyakorinak, de nem is ismeretlen a rovarvilágban az eszközhasználat.