Ezért lehetnek dögszagúak egyes virágok

Titánbuzogány, dögvirág, bűzvirág, vagy hazai példával élve a foltos kontyvirág – ezek mindannyian arról ismertek, hogy kellemetlen szagú a viráguk, mondjuk ki: büdösek. Bár beporzóként még mindig a házi méhre gondol az emberek zöme, a rovarok hatalmas tömege tesz szolgálatot nekünk és a természetnek azzal, hogy a testére tapadt virágporral egy másik virágra látogat.

Nem kivétel ez alól a legyek csoportja sem sőt, meglehetősen sok növénynek kimondottan valamilyen légy a beporzója. Vannak olyan virágok is, amelyek direkt rájuk, pontosabban a legyek egy csoportjára készülnek, e virágok árasztanak dögszagot – a döglegyek kedvéért.

A virágos növények (más néven zárvatermők) a kréta időszakban már rovarbeporzásúak voltak, ekkori a legrégebbi ismert ősmaradvány, amelyben virágos növény pollenje volt rovaron. Bár a virágos növények forradalmára csak a kréta végi kihalást követően került sor, a virág-rovar kapcsolatok ősibbek. A virágok „rájöttek”, hogy a rovarok révén hatalmas előnyre tesznek szert: kevesebb pollenre van szükség, és célirányossá tehető a rovarok munkája.

Ezért fejlesztették ki az illatanyagokat, amelyekkel csábítanak. Bár sokféle rovar van, az élővilág afelé halad, hogy minden egyes kis lehetőséget kihasználjon, az evolúció e lehetőségekhez alkalmazkodva alakítja az újabb és újabb tulajdonságokat. Márpedig másnak lenni előnyös lehetőség, így az is, ha a megszokott édeskés illatok helyett dögszaggal csábít valamely növény.

Egy új, a Science-ben közzé tett kutatás azt tárta fel, minek is köszönhető, hogy számos növény képessé vált arra, hogy dögszagú virágokat hajtson. Japán kutatók a nálunk élő kapotnyak közeli rokonai (Asarum-fajok), egy japán cserje (Eurya japonica) és egy kontyvirágféle, (Symplocarpus renifolius) szaganyagáról végeztek vizsgálatokat.

E növények, bár nem állnak egymással közeli rokonságban, mindannyian dögszagot árasztanak. A japán vizsgálatok feltárták, hogy mindegyikben ugyanazon génen (SBP1) bekövetkezett módosulás eredményezte ezt a képességet. Két virág esetében három helyen is szükség volt e gén mutációjára, a harmadik virágban kettő mutáció vezetett eredményre.

Az SBP1 gén egy enzim létrejöttét szabályozza, az enzim pedig az eleve nem túl jó szagú metánetiol nevű vegyület lebontásában jeleskedik. Azonban e növények kissé módosult génje által kialakított enzim nem lebont, hanem összekapcsol: két metánetiol molekulából hozza létre a sokkal büdösebb dimetil-diszulfidot.

A kapotnyak-rokonságban e gének számtalan alkalommal átestek genetikai változásokon, amelynek eredményeként kialakult bennük a dögszag-termelés képessége, illetve elveszítették azt. Ez annak hatására következett be, hogy voltak olyan élőhelyek vagy éppenséggel korszakok, amikor nem volt előnyös a légybeporzás. Például, ha sok méh él valahol, akkor nincs sok értelme a legyeket csábítani.

Számos növényben beazonosították e génváltozás termékeként kialakult újszerű enzimet, azonban nem minden dögszagú növény használja ugyanezt a módszert. Például a titánbuzogány (Amorphophallus) valami más módozatot talált evolúciója során arra, hogy a lebomló testeket utánozva magához csábítsa beporzóit. Ezek a tulajdonságok számtalan, egymástól független evolúciós esemény során, kissé eltérően következtek be tehát.