Így próbálgatja szárnyait egy fiatal rétisas

Szerencsés esetben az öreg madarak két fiókát repítenek.

Nagy kör eredménye, hogy a Somló-hegy környékén és a Bakonyalján megtekintettem tisztes távolságból pár rétisas (Haliaetus albicilla) fészket, hogy meggyőződjek a költés eredményességéről. Szerencsés esetben kettő fiókát repítenek az öreg madarak.

A környékünkön a legtöbb esetben vizes élőhelyek közelében telepednek meg idősebb erdőkben. A fészek környékén mindig védett zóna lelhető fel, azaz kerülik a kitermelést, így szavatolva a költés sikerét.
A felvételünkön egy égeredőben költő rétisas fiókája látható, amely már első szárnypróbálgatásait is végezte.
A faj fő táplálékát, a halakat az erdő lábánál megbúvó vizes élőhelyeken zsákmányolja. Ebben a fészekben gyakran két utód nevelkedett eddig, az idei évben csak egyet. Korán, már február végén lerakta a tojást, a kotlás ideje több mint egy hónapig tart.

A legkisebb zavarásra is a levegőbe emelkednek az addig a fészek szélen ücsörgő öreg madarak. A hatalmas, két méteres szárnyfesztávolságot is elérő sasok a fészek felett méltóságteljesen keringenek. Gyakran „kaffogó” riasztó hangjukat hallatják. Az ornitológusok a fióka kirepülése után ellenőrzik a fészek alját, az itt fellelhető táplálékmaradványokból tudnak következtetni, hogy milyen zsákmányállatokkal etették a fiókát.
Az 1960-as években a vegyszerek használata sajnálatos módon drasztikusan lecsökkentette az európai és a hazai állományt. Ekkor néhány pár fészkelt csak Magyarország területén, napjainkban a védelem eredményeként közel 400 rétisas pár költ az országban. A faj természetvédelmi értéke egymillió forint.