Négy őzgida jött világra a Körösvölgyi Állatparkban

Az állatpark munkatársai ugyanakkor arra kérnek minden látogatót, csendben, nyugodtan közelítsék meg a gidák lakhelyét, nehogy megijesszék őket.

Az őzek természetes ellési időszaka május végére, június elejére esik, a gidák ilyenkor aprók, törékenyek, testsúlyuk mindössze 1–1,5 kilogramm. Bundájukat fehér pettyek díszítik, melyek remek rejtőszínt biztosítanak számukra a fűben.

Ebben az időszakban akár a települések környékén található erdőkben is találkozhatunk a nővényzetben fekvő fiatal gidákkal, borjakkal. Ezek az állatok talán elhagyatottnak tűnhetnek, ám a látszat ellenére nem árvák, és nem szorulnak segítségre sem. Sőt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy a kicsinyekhez semmiképp sem szabad hozzányúlni, az így rájuk kerülő emberszag miatt anyjuk ugyanis nem fogadja vissza őket, ami a pusztulásukhoz vezethet.

Az utódok életük első heteiben még nem tudják követni anyjukat, így amíg az távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrokban, bozótban, magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni, meglapulnak, mozdulatlanok maradnak, még akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez azonban nem jelenti, hogy betegek vagy sérültek.

Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még környezetük körbejárása sem szerencsés. Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen fognak pusztulni, vagy ragadozók martalékává válnak.

Azt is fontos tudni, hogy a vadak – amíg élnek – az állam tulajdonát képezik, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.

Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen illetékes vadásztársaságot vagy erdészetet kell értesíteni. Ezek elérhetőségét a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.