Fotókon az idei tiszavirágzás

A hírek nyomába eredtem és Szeged környékén, a Tisza folyó partvonalát ellenőrizve a tiszavirág (Palingenia longicauda), Európa legnagyobb kérészének felkutatására indultam. Mivel egyre többen jelezték a különféle közösségimédia-felületeken, hogy már látták egyes példányait a víztükör felett repülni, illetve találtak levedlett szubimágó kori (kifejlett állapotot, azaz imágót megelőző, de lárva állapotot követő fejlődési szakasz) külső vázakat a part menti növényeken hátrahagyva.

A tápéi komp (Szeged északi része, a Tisza-Maros torkolattól északra) környéki partszakaszon nem volt nyoma a kérészeknek, ahogy repülő példánynak és váznak sem. Ezzel szemben a Tisza déli szakaszán már jelentős számban voltak megfigyelhetők ezek a csodálatos élőlények.

A part mentén gyülekező emberek számából már következtetni lehetett arra, hogy ők is mind a tiszavirágzást jöttek megtekinteni.

Mindenki nagy örömére karnyújtásnyi távolságból csodálhattuk meg a vízből kiemelkedő növények levelein a szubimágóból kifejlett példánnyá alakulást, ami nagyon gyors folyamat, szinte kevesebb mint egy perc alatt következik be, és ami után egy pillanat alatt szárnyra is kelnek.

Egyébként az emberi szem elől három évet élnek rejtve lárvaként a folyó üledékében, ezen időszak alatt korhadékot fogyasztanak. Aztán a végjáték során, az utolsó napon végül megmutatják magukat, de akkor már nem lárvák, hanem imágók.

Örömmel láttam, hogy az ott tartózkodásom alatt senki sem bántotta vagy zavarta őket a vedlésben, a legtöbben tátott szájjal, lenyűgözve figyelték az eseményeket. Ha túl közelről nézelődtünk, akkor előfordult, hogy ránk szálltak vagy a hajunkba gabalyodtak leginkább a vedlésüket követően.

Ebben az esetben azonban nem volt okunk megijedni hiszen nem csípnek, harapnak vagy szúrnak. Az imágóknak csökevényes szájszervük van hasonlóan a többi kérészfaj imágójához, és ebből adódóan nem is táplálkoznak a rövid kifejlett életük során, mely szinte csak a násztáncból, párzásból és peterakásból áll – persze csak a szerencsésebbek számára. Ugyanis ahol a tiszavirág rajzik, ott gyakran megjelennek velük együtt a ragadozók is, milliónyi irányból támadva rájuk.

8 fotó

Megsínylik az emberi tevékenységet

A tőkés récék (Anas platyrhynchos) ide-oda úszkáltak, hogy minél több kérészt el tudjanak fogni, de sokszor azt sem tudták, melyik példányt vegyék célba, amikor körülöttük vagy öt egyed is vergődött a vízfelszínen. Állandó csobbanó, cuppanó hangokat lehetett hallani, amikor a halak is kaptak az alkalmon és a felszín alól feltörve annyit zsákmányoltak belőlük, amennyi csak beléjük fért.

Más madarak sem maradtak ki a könnyen elkapható példányok elfogyasztásából.

Ezek csupán csak példák a faj természetes ellenségeire, ám a legjelentősebb kárt egyre inkább az ember idézi elő.

A múltban jóval nagyobb egyedszámuk volt, szinte közönséges élőlénynek számítottak, azonban az ember hatalmas környezetátalakító tevékenységei miatt a faj jócskán visszaszorult, ráadásul a klímaváltozás sem segít a helyzetükön. Pedig a tiszavirágnak is nagy ökológiai jelentőséget tulajdoníthatunk, hiszen a jelenléte által más élőlények is előnyhöz jutnak, például a lárváik aljzatban történő furkálásával élőhelyet teremtenek más rovaroknak.

Réges-régen nemcsak a Tisza fő látványossága volt ez a kérészfaj, de mára már – kevés kivétellel – szinte csak itt maradt fent a populációja és ráadásul sajnos nem is az egész folyón, hanem csak kisebb szakaszain található meg. Magyarországon például Szolnok vagy Szeged városa – és a Tisza-tó – dicsekedhet ezzel a különleges turisztikai attrakcióval, a tiszavirágzással. A kérészek különösen érzékenyek a vízminőségre, valószínűsíthetően a romló vízminőség miatt tűntek el Európa legtöbb folyójából.

Az elmúlt hetek hírei viszont a 2000-es cianidszennyezést juttatják a folyó mellett élők eszébe. Hiszen a Tisza szegedi szakaszán aggodalomra adhat okot, hogy Romániából a Maros folyón érkezik – még ha jelentősen hígult koncentrációban is – a parajdi sóbányából kioldódott só.

Teljesen jogos lehet a félelem, mivel jelenleg a tudomány nem rendelkezik elegendő információval a sótartalom és más stresszorokkal való kölcsönhatásáról, valamint a trofikus kölcsönhatásokra és az ökoszisztéma tulajdonságaira gyakorolt hatásairól. Bonyolítja a sóproblémát, hogy éppen ezekben a napokban zajlik a tiszavirágzás.

Mindentől függetlenül, ez egy olyan lenyűgöző esemény, amely minden mozzanatával felhívja a figyelmet az élet törékenységére, szóval éppen ezért minden embernek legalább egyszer életében nagyon is látnia kellene.