Honnan tudják a vándormadarak, merre kell repülniük?

A madarak világszerte több ezer kilométer repülnek, hogy elérjék úti céljukat, egyes fajok, mint például a sarki csér, életük során olyan hosszú utat tesznek meg, hogy akár a Holdra és vissza is elrepülhetnének. A látás és a szaglás az a két alapvető érzékszerv, amelyet repüléshez használnak és ha már vándoroltak, valószínűleg emlékeznek az ismerős tájékozódási pontokra, például folyókra és hegyvonulatokra – olvasható a Live Science-en.

A vízen át vándorló madarak viszont inkább a szaglásukra hagyatkozhatnak. Egy kísérletben a kutatók elzárták a mediterrán vészmadár nevű tengeri madarak orrjáratait, így a szárazföld felett még tudtak repülni, de a víz felett elvesztették tájékozódási képességüket.

A napot és a csillagokat is képesek orientációra használni: a nap égbolton elfoglalt helyét viszonyítják a napszakról alkotott, a cirkadián ritmusukon alapuló belső érzékelésükkel. E két információ integrálásával egy élő napórához hasonlóan képesek meghatározni az irányt, amerre tartanak.

A legtöbb madár azonban éjszaka vonul, ami azt jelenti, hogy a nap állása kevésbé hasznos számukra, ebben az esetben a csillagok helyzetére és mozgására hagyatkoznak.

Azonban még nap és csillagok nélkül is megtalálják az utat, részben a magnetorezonanciának köszönhetően. Ez lehetővé teszi, hogy érzékeljék a Föld mágneses mezőit.

Peter Hore, az Oxfordi Egyetem vegyészprofesszora szerint a madarakban valamilyen kémiai reakció megy végbe, amelynek eredménye a Föld mágneses terének erősségétől és irányától függ. A mágneses érzékelésen túl a polarizált fény révén is képesek információt szerezni az irányukról.

Végső soron mindezen stratégiák mögött a madarak genetikai késztetése áll, hogy vándoroljanak. A vándorlási hajlamot a szüleiktől örökölték – magyarázta Miriam Liedvogel a németországi Madárkutató Intézet igazgatója –, és az, hogy milyen távolságra és milyen irányban repülnek, elsősorban a genetikán alapul.

Mindkét tudós szerint e rendszerek megértése alapvető fontosságú lesz a madárvédelem jövője szempontjából. A madárfajok áttelepítése vagy visszatelepítése a vadon élő állatok védelmére irányuló erőfeszítések egyik fő céljává vált, de eddig az eredmények vegyesek voltak, egy elemzés szerint a vizsgált esetek 45%-ban a madarak elhagyták az új helyüket.