Ötmillió csikóhal az illegális kereskedelem áldozata

Kanadai kutatók mérték fel, milyen léptékű lehet globálisan a csikóhalak illegális kereskedelme. Ezek a CITES-egyezmény alá tartozó, törékeny, kis termetű halak (Hippocampus-fajok) különös, lóra emlékeztető küllemüknek köszönhetik balszerencséjüket, sokuk színpompás (míg él), rendkívüli az életmódja. A szerencsétlen sorsú kis állatkákat, sok más nyomorult lényhez hasonlóan a hagyományos kínai orvoslásnak hazudott rendszer használja például potencianövelőként. Ezen felül dísztárgynak, ékszernek is használják őket.

A CITES-egyezmény II. cikkelyébe tartoznak a csikóhalak. Ez azt jelenti, hogy bár nem fenyegeti őket közvetlenül a kihalás, a kereskedelmük szigorú szabályokhoz, engedélyezési eljárásokhoz kötött. Ez vonatkozik minden olyan „termékre” is, amelyet csikóhalból készítenek. Ezen felül számos országban, amelyek a csikóhalaknak otthont adó tengeri területekkel rendelkeznek, ezek az állatok konkrét védelmet is élveznek.

A kutatók 2010-2021 között elkobzott csikóhal-szállítmányokat kerestek ki különféle hivatalos adatbázisokból. Ezen időszak alatt 62 országban foglaltak le efféle csomagokat, amelyekben közel ötmillió állat, elsöprő többségében kiszárított vagy elpusztított teste volt. A vizsgált esetek közül csupán négyben volt szó élő állatokról.

A rendelkezésre álló adatokban 4,93 millió állatka szerepelt, és a számok az idő előre haladtával nőttek, a legtöbb elkobzásra 2019-ben került sor. A legtöbb szállítmány célpontja Ázsia volt, és ott foglalták le a legnagyobb mennyiségű csikóhalat is. Gyakran más illegális szállítmányokkal, például elefántagyarral vagy tobzoska pikkelyekkel együtt utaztak a csikóhalak.

Eddig nem ismert, új útvonalak is feltűntek a kutatás során, így európai és latin-amerikai irányokat is érintettek a szállítmányok a megszokott kínai, hongkongi utak mellett. A kutatók hozzátették, a változatosabbá váló útvonalakra fel kell készülniük a hatóságoknak is. A legtöbb esetben tranzitországokban sikerül lefülelni a csempészett szállítmányokat, vagyis mind a kiindulási, mind a céloldalon bőven van még tennivaló.

A csikóhalak hivatalos, engedélyhez kötött kereskedelménél alapvető azt igazolni, hogy az állatok kinyerése nem veszélyezteti a természetes állományt. Azonban az efféle engedélyek megszerzése értelemszerűen nem könnyű, ezért a kereskedelem jórészt illegálisan zajlik. Változást a legális kereskedelem elősegítése hozhat, ha ezzel egy időben a hatósági szigor is növekszik a csempészárukkal szemben.