Ritkaságnak számító rovart figyeltek meg az Alföldön

A szarkalábbagoly keleti elterjedésű faj, amely a sztyeppzóna és a hagyományos művelésű agrártáj ritkasága.

Közép-Európa jelentős részéről mára kipusztult.

Mivel vándorlásra hajlamos, a múlt században hazánkban még több helyen észlelték, ám a legtöbb megfigyelés már akkor is a tiszántúli régióra esett, mert előfordulásai követték legfontosabb természetes tápnövényének, a keleti szarkalábnak (Consolida orientalis) az elterjedését. A keleti szarkaláb egykor kifejezetten a hagyományos gabonatermesztés ikonikus gyomnövénye volt, ami a táblák szélein, a mezsgyéken és az árokpartokon, ugarokon virágzott, a pipaccsal a búzavirággal, az ebszékfűvel és még számos más agrártájban honos gyomnövénnyel.

Sajnálatos módon azonban a mezőgazdaság mára a legtöbb élőhelyét teljesen felszámolta. A hatalmas mezőgazdasági táblák kialakítása, a gépesítés, a dűlőutak beszántása, az ipari méretű vegyszerezés – különösen a gyomirtószerek használata – a vetőmagvak tisztításának tökéletesedése miatt ma már szinte csak az utakat kísérő árkokban találhatjuk meg a keleti szarkalábat, ugyanakkor ezek a kis virágzó csoportok gyakran áldozatul esnek útkarbantartások során végzett kaszálásoknak.

A Körös-Maros Nemzeti Park területéről már több éve nem adtak hírt a szarkalábbagoly megkerüléséről, a korábbi néhány adat zöme az egykor még működő fénycsapdákból származik, a nemzeti park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületéről pedig nem is volt ismert a faj.

Ezért is számít nagy szenzációnak, hogy a Szarka-laposon egy hatalmas keleti szarkaláb állomány melletti, június eleji, éjszakai lámpázásunk során nagy valószínűséggel sikerült kifogni a faj rajzását, mert 10-12 példány is repült a fényre.

Hazánkban a szarkalábbagolynak a legfontosabb tápnövénye a keleti szarkaláb, bár a lárvák akár mezei szarkalábon és kerti szarkalábon is kifejlődhetnek. A lepkék május végén, június elején jelennek meg. Alkonyat táján a szarkaláb virágain táplálkoznak, kopulálnak, majd petéiket a tápnövényre rakják. A kikelő kis hernyók a szarkaláb virágát, leveleit fogyasztják. Fejlődésüket befejezve a talajban bábozódnak, és ott hibernálnak. Az irodalmi adatok szerint július végén, augusztusban egy részleges második generációja is lehet.

Az itt élő állomány megőrzésének kulcsa az, hogy sikerül-e megőrizni a faj tápnövénynek azt a jelentős állományát, ami most is biztosítja ennek a gyönyörű bagolylepkének az életfeltételeit. Mivel a terület zárt, nem látogatható, és a nemzeti park igazgatóság elsőrendű feladata az élőhely megőrzése, fenntartása, így bízhatunk abban, hogy itt még sokáig fennmarad ez a csodás, ritka bagolylepke.

A szarkalábbagoly a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem szerepel, Magyarországon azonban védett faj, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.