Már köztéri csapokat is használnak Ausztrália okos kakadui

A gyorsan változó világban a rugalmasság, az alkalmazkodás jelenti a túlélést. Az igen innovatív papagájfélék nincsenek e tulajdonság hiányában, ennek nemrégiben újabb bizonyítékát is adták a Sydney-ben élő sárgabóbitás kakaduk (Cacatua galerita). A madarak Sydney egy részében olyan, az emberek számára készített köztéri ivókutatkat tanultak meg használni, amelyek csak speciális mozdulatsorral működtethetők.

A madár rászáll az ivókútra, egyik lábával megkapaszkodik, a másik lábával pedig elcsavarja a kút csapját. A csap rugós, vagyis nem elég elcsavarni, hanem meg is kell tartani az elcsavart állapotában, a madár ezt azzal éri el, hogy ráhelyezi a lábáta a testsúlyát. Ezt követően tudja a fejét a kút közepéhez fordítva meginni a felbuggyanó vizet.

Amikor először észrevették a különös viselkedést, ausztrál kutatók mozgásérzékelős kamerákat helyeztek ki egy park ivókútjaihoz, és ezek felvételeiből kiderült, a helyi kakaduállomány 70 százaléka használja a kutatkat. Számos ivókút viselte a kakaduk próbálkozásainak nyomait is. A víz kinyeréséhez szükséges komplex mozdulatsort a megfigyelt esetek mintegy felében sikerrel hajtotta végre a madár! A kutatók szerint ez a viselkedés, mivel igen széles körben elterjedt, a Sydney déli részén élő kakaduk állati kultúrájának része.

Az állati kultúra, vagyis egy faj egyes csoportjait jellemző viselkedésmód csak a közeli múltban vált a kutatások célpontjává. E kultúra körébe tartoznak például az egyes ragadozó csoportok által alkalmazott vadászati stratégiák, vagy használt zsákmányszerző helyek, az egyes csoportok hangadása, és így tovább.

A kakaduk esetében kulturális hagyományként honosodott meg és terjedt el, hogy miként kell felnyitni a speciális nehezékkel ellátott kukát. London cinegéi az 1950-es években megtanulták felnyitni az ajtók elé helyezett tejes üvegeket. Egyes csimpánzok mohával itatják fel a kevéske vizet, a mohát afféle természetes szőrő-szivacsként használva. A példákat sorolhatnánk még tovább is, persze.

A papagájok neme nem befolyásolta a sikerességet (a kukanyitogatásban a hímek ügyesebbek), de a próbálkozásra fordított idő és a kevesebb jelen lévő madár kissé növelte azt. Az egyes madarak egyénenként tanulhatják meg a módszert. Azt is megfigyelték, hogy amikor több madár akart inni, azok szépen kivárták a sorukat és egymás után ittak a kútról.

Azonban csupán egyetlen madárcsapatra korlátozódott a kútról ivás képessége, bár a szakemberek civil kutatók (pl. hobbi madarászok) segítségével máshonnan is kértek megfigyelési adatokat, sehol se látott senki ehhez hasonlót. A kutatók megjegyezték, hogy a város más részein egészen más jellegű, gombnyomásos ivókutak vannak, amelyek üzemeltetése meghaladja a madarak fizikai képességeit.