Videón a tiszavirágzás egy ritkán látott pillanata

A tiszavirágzás egy kevéssé ismert, ugyanakkor nagy jelentőségű részéről osztott meg videót a Hortobágyi Nemzeti Park. A felvételen a nőstény egyedek kompenzációs repülése látható, amely már a párosodás, a hímek tömegének eltűnése után esedékes.

A tiszavirágzás a tiszavirág (Palingenia longicauda) nevű kérészfaj tömeges rajzása, amely évről évre számos érdeklődőt vonz a folyóhoz. A legtöbbek számára a hím egyedek sokasága jelenti a látványosságot, a rajzás csak ezen részét figyelik meg, a megtermékenyített, kompenzációs repülést végző nőstényekről lemaradnak. Pedig a petét rakó nőstények fejezik ki leginkább az egész jelenség erejét, jelentőségét.

Kompenzációs repülés közben a nőstények akár 10-11 kilométert is megtehetnek a folyó bármely irányába, illetve felfelé és lefelé történő mozgást is végeznek.

Ezzel két dolgot segítenek elő, hogy a peték a legjobb helyeken kerüljenek a vízbe, illetve a génállomány cserélődését.

A tiszavirág 400 éve még egész Európában elterjedt volt, ma viszont a legveszélyeztetettebb kérészfaj. A  az eurázsiai elterjedésű Palingeniidae család legnagyobb termetű faja, imágó állapotban akár 10 centiméteres testhosszt is elérhet. Rajzása már a korai természettudósok figyelmét is felkeltette, nem véletlen, hogy az első, bizonyosan ezt a fajt érintő leírás majdnem négyszáz éves. Ekkor még egész Európa-szerte elterjedt volt, a középszakasz jellegű folyókon közönségesnek számított.

A 19. és 20. század során azonban elterjedési területének jelentős részén kipusztult.

A faj utolsó megfigyelése a franciaországi Loire-ból 1922-ből, a Rajna német és holland szakaszáról 1952-ből, a Dunából pedig 1974-ből származik. A kipusztulás okai főként a folyószabályozások, a meder-átalakítások, a partvédelmi építés volt, melyek a faj klasszikus élőhelyének (szakadópartok) eltűnéséhez vezettek, míg kisebb mértékben valószínűleg a szennyezések is szerepet játszhattak.

Ezen folyamatok eredményeképpen a legóvatosabb becslések szerint is a tiszavirág egykori európai elterjedési területének legalább 95 százalékáról eltűnt.

A fajnak biztosan ismert, jelentős állományai ma már csak a Tiszában és a Rábában ismertek hazánkban, valószínűleg a Rába volt a forrása a Dunában 2015-ben Gönyűnél újonnan felfedezett kicsiny tiszavirág-állománynak. A faj bizonytalan előfordulásait jelezték a Dnyeper és a Dnyeszter folyókból illetve több évtizedes hiány után megtalálták a Duna-delta romániai részén és a Prut folyó moldovai szakaszain is.

A tiszavirágzást 2020-ban hungarikummá nyilvánították, a tiszavirág Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.