Érdekes módszerrel vadászik hazánk ritka ragadozója

A legtöbb sas a magasból csap le zsákmányára, ez az állat azonban egészen más módon üldözi prédáját.

Ritka és különleges ragadozó madár költ hazánk észak-keleti részén, amely érdekes módon nem a levegőből lecsapva, hanem a földön szaladgálva vadászik zsákmányára. A békászó sas (Aquila pomarina) közepes méretű, az egerészölyvnél kissé nagyobb, sötét színű sas, amely nevével ellentétben nemcsak kétéltűekkel táplálkozik, különböző rágcsálókat, egyéb gerinceseket, sőt rovarokat is fogyaszt.
Hazánkban ritka fészkelő, mindössze 35-40 pár él itt, elsősorban az Északi-középhegységben. Kóborlóként azonban más területeken is felbukkanhat, a Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint idén például megszokottnál több példány jelent meg az Alföldön.
A Dél-Tiszántúlon nagyobb számban a májusban kezdődő kaszálások során jelenik meg, amikor a felnyílt területeken könnyebben hozzáfér a különböző rágcsálókhoz, főként mezei pockokhoz. Zsákmányát leggyakrabban a földön sétálva szerzi meg, máskor boglyákról, fákról kémlelve, vagy alacsonyan repülve.
Megkapó látvány, amikor egy ilyen nagyméretű madár, kissé ügyetlennek tűnő futkározással kapja el a pockot.
A békászó sas vonuló madárként csak március és szeptember között tartózkodik határainkon belül, a telet Afrika Szaharán túli részén tölti. Az európai madarak jelentős része a Boszporusznál hagyja el Európát, rendkívül látványos jelenség az egy nap alatt átvonuló akár több ezer sas.
A hazánkban is fészkelő madarak közül a békászó sasnál a legerőteljesebb a fiókakori káinizmus. Ez azt jelenti, hogy az idősebb, erősebb fióka hajlamos elnyomni és megöli testvérét. Mivel ez az inger csak pelyhes korban lép fel, a természetvédelmi szakemberek időnként megmentenek egy-egy fiókát.
A békászó sas Magyarországon fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 1 millió forint.