Így segíthet az orrszarvúak tülkének levágása

Évtizedek óta tudunk az orrszarvúak orvvadászatáról, és számos ötlettel próbáltuk már megállítani is. Egy új, a Science-ben publikált kutatásban egy dél-afrikai vezetésű nemzetközi csoport felmérte, milyen módszer vezetett eddig a legnagyobb sikerhez.

A kutatók a dél-afrikai Kruger Nemzeti Park és a környező kisebb rezervátumok területén vizsgálták a lehetőségeket, a parkban és környékén másfél évtizede még tízezer feletti létszámban élt állatból mára csak 2600 egyed maradt. E régióban él Afrika orrszarvúinak negyede.

A The Conversation által ismertetett kutatás során 7 évnyi adatot vizsgáltak át – ezeket az orvvadászattal kapcsolatosan jegyezték fel a védett területeken – sajnos a védelem nem jelenti azt, hogy mentes az illegális tevékenységtől a régió. Összesen 1985 rinocérosz pusztulását okozták az illegális vadászok.

A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy a rinocérosz tülkének állatorvosi levágásával lehetett a legnagyobb, 78 százalékos mértékben csökkenteni az orvvadászatot.

A régió egyes területein végeztek tülöklevágást, más területein nem, így ezek összehasonlításaiból lehetett kideríteni, mennyire volt jó hatása a műveletnek. A tülök amputációja során az állaton hagynak egy több centis részt a tülökágy védelmében. Az állat tülke – ahogy az ember körme vagy haja – a vágás után újra nőni kezd, és pár év alatt jórészt visszanő, így ismételni kell a vágást. Ehhez az állatot el kell bódítani, így a feladat elég komplikált.

Sajnos nem minden esetben óvja meg ez se az orrszarvút, 111 állatot ennek ellenére is lemészároltak az orvvadászok, mert még a meghagyott csonk is ér valamit, bár csupán a kis töredékét a teljes tülöknek. Vagyis, bár a tülök levágása hatékony módszer, ez sajnos nem végleges.

Nem elég lefülelni és letartóztatni az orvvadászokat

A megoldást két dolog jelenthetné: egyrészt a keresletet kellene lenullázni, ami az emberi természetet ismerve valószínűleg lehetetlen, másrészt az orvvadászatban részt vevő helyieknek kellene tisztességes megélhetést nyújtani.

A kutatásban érintett védett területeken 2017-2021 között összesen 74 millió dollárnyi összeget költöttek az orvvadászat elleni különféle intézkedésekre, és több mint 700 orvvadászt le is tartóztattak. Azonban a statisztikai adatok azt mutatták, hogy ennek vajmi kevés hatása volt magára az orvvadászatra, annak mértéke érdemben nem csökkent. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy az orvvadászathoz ideális feltételeket teremtenek azok a társadalmi egyenlőtlenségek (magyarul súlyos szegénység), ami e régiókat sújtja.

A bűnszervezetek könnyen találnak olyan embereket a szegények közt, akik a pénz reményében elvállalják az illegális feladatot is.

Sajnos ugyanez a szegénység azt is eredményezi, hogy vannak lefizethető rendvédelmi alkalmazottak is, akik révén akár a bizonyítékokat is el lehet tüntetni. Sajnos az igazságszolgáltatás se áll a helyzet magaslatán, sok esetben büntetés nélkül megússzák az elfogott orvvadászok is.

A kutatók szerint fontos volna a helyieket minél jobban bevonni az állatok védelmébe. Fontos volna a nemzetközi csempészhálózatok leleplezése is, és az is, hogy kiderüljön, végeredményként kinek a zsebébe vándorolnak a bevételek. Összehangolt munkával lehet csak hosszú távon megőrizni a rinocéroszok állományát.