A madarak tojása ultraibolya fényben is ragyoghat

A fehértől a kékes-zöldesen át a barnáig rengeteg különböző árnyalatban léteznek madártojások, azonban mi nem is látjuk az összes lehetséges változatukat. A kiváló színlátású madarak számára az ultraibolya szín is információkat nyújt a környezetről, így amennyiben a tojás visszaveri az ultraibolyát, a madár azt is észleli. Egy nemrégiben, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált kutatás azt mérte fel, mitől függ, mennyire látható UV fényben egy adott faj tojása.

510 madárfaj több mint ezer tojását vizsgálta meg egy kolumbiai-amerikai kutatócsoport, precízen megmérve az azokról visszaverődő UV-t is. A tojások egy kutatóintézeti madártojás-gyűjteményből  valók voltak, azzal a céllal, hogy kiderítsék, minek köszönhetőek a különbségek, milyen környezeti vagy egyéb tényezők határozzák azt meg. A tojásokat az egyes madárfajok fészkelőhelye, élőhelye, és a tojások külső tulajdonságai szerint kategorizálták.

Két fő elmélet volt erre. Az egyik szerint az UV-visszaverődése a tojások sugárzás elleni védelmét szolgálja – jól tudjuk, hogy az ultraibolya károsítja az élőlények sejtjeit, DNS-ét, és ez ellen különféle pigmentekkel igyekeznek védeni magukat. A másik elképzelés szerint a visszaverődő UV a madárszülőt segíti hozzá ahhoz, hogy egy sötét fészekben, odúban meglássa a tojásokat.

Egyes madarak, így a függőcinegék maguk építenek félig zárt fészket.

Forrás: inaturalist / alena fionina CC BY

A madarak fészkei három kategóriát képviseltek. Az első teljesen nyitott volt (rigó), a második a madár által készített tetővel rendelkezett (függőcinege), a harmadik pedig az odút, üreget használó madaraké. A vizsgálatok szerint az énekesmadarak és a lilefélék esetében volt a legnagyobb az UV-visszaverődés, a legősibb madártípusoknál (pl. strucc, tinamu) viszont a legalacsonyabb értékeket mérték. Valószínűleg az evolúció során több alkalommal is kialakult a tojások UV-visszaverő képessége.

A kutatók hozzátették, hogy számos dinoszaurusz és valószínűleg a legrégebbi madarak is eláshatták a tojásaikat, így pedig nem is volt szükség UV-védelemre.

A fészket illetően – nem meglepő módon – azok voltak a legerőteljesebb UV-visszaverők, amelyek nyílt élőhelyen és nyitott fészekben voltak. Emellett hasonlóan fontos tényező volt, hogy mennyire volt fényes maga a tojás. Érdekes módon a tetős fészkekbe rakott tojásoknál nem a világosak, hanem a sötét színűek vertek vissza több UV-t, de alapvetően e tojások kevésbé erős visszaverők voltak, mint a nyílt fészkek tojásai. A legkisebb mértékben az odúba, üregbe rakott tojások voltak UV-visszaverők.

Ebből következően az UV-visszaverés nagyon valószínű, hogy a tojások fényvédelmét szolgálja, legalábbis az énekesmadarak és a lilefélék esetében.

Az is világossá vált, hogy az UV-védő képesség nem feltétlenül függ a tojás színétől. A türkizes árnyalatokat adó biliverdin visszaveri az UV-t, míg a vöröses-barnát adó protoporfirin IX elnyeli azt. Ezzel mindkét esetben azt érik el a madarak, hogy az utódaikat kisebb mértékben éri a káros sugárzás.