Ausztráliából Új-Guineába repült megállás nélkül egy fiatal kócsag

A Pacific Conservation Biology folyóiratban ausztrál szakemberek számoltak be az első olyan vizsgálatról, amelyben fiatal kócsagok (nagy kócsag, azaz Ardea alba, illetve ausztrál kócsag, vagyis Ardea plumifera) GPS-nyomkövetős megfigyelésével követték azzal a céllal, hogy e szép vízi madarak életmódját jobban megértsék. A fiatal madarak a születési helyüket elhagyva kisebb-nagyobb távolságokba repülnek, ám az nem volt eddig világos, hogy mennyi idő alatt és mekkora távolságra jutnak.

A kutatók 2023-ban 18 fiatal madarat (10 nagy kócsag és 18 ausztrál kócsag) szereltek fel nyomkövetőkkel, mielőtt azok elhagyták volna az Új-Dél-Wales területén, a Macquarie-mocsarakban lévő születési helyüket. Ha a csapadékviszonyok kedvezőek, e két faj tömegesen fészkel e vizes élőhelyen.

A két faj között jelentős különbség volt. A nagy kócsagok a kirajzás első 72 órájában 27-257 kilométerre távolodtak el a mocsártól, az ausztrál kócsagok viszont 136-797 kilométerre jutottak. Az egyik ausztrál kócsag azonban igazi rekordot repült.

A rekorder madár útvonala pirossal. A végső szakasz kezdete Mackay közelében volt.

Forrás: Pacific Conservation Biology

A születési helyéről pár nap alatt, pár leszállással eljutott Queensland államba, a Broad Sound közelébe, ahonnan 1100 kilométerre, egészen Pápua-Új-Guinea fővárosa, Port Moresby közeli területig repült megállás nélküli, 38 órás útján. Az egyed teljes útja mintegy 3000 kilométeres volt születési helye és a végcélja között.

Ez azt is jelzi, hogy igen fontos a fiatal egyedek túléléséhez, hogy biztosítsuk e vízi madarak számára a megfelelő élőhelyet.

A nagy kócsagok jóval inkább a Murray és a Darling folyók medencéjében maradtak, kihasználva az itteni, közeli vizes élőhelyeket. Az ausztrál kócsagok viszont a kontinens északi részén, illetve Új-Guineában, a szubtrópusi élőhelyeket keresték fel. E helyeken azután hónapokat töltöttek el, vagyis kellő mennyiségű táplálék állhatott ott a rendelkezésükre. A kirajzást követően egyik madár se ment 1-2 kilométernél távolabbra a pihenőhelyétől, vagyis a táplálkozó helyük és az alvóhelyük közel voltak egymáshoz.

Ez volt az első olyan kutatás, amelyben nemcsak a megtett távolságra és irányokra derült fény, hanem az is kiderült, miféle napi aktivitást mutattak a fiatal madarak. A legfontosabb tanulság az, hogy szükség van a vizes élőhelyekre a kirajzás teljes időtartama alatt. A kutatók azt tervezik, hogy a jövőben a már felnőtt madarakkal is elvégzik ugyanezen méréseket.