Ez a tengeri lény metánból nyer energiát

Egy nagy mélységben élő tengeripókról derült ki, hogy metánhajtással üzemel szövetségeseinek köszönhetően.

Több mint tíz éve bukkantak rá a dél-kaliforniai partok közelében arra a különös tengerfenéki területre, a Del Mar-szivárgásra, ahol az üledékek és aljkőzetek alól metán szivárog a vízbe. A terület gazdag élővilága volt árulkodó, amely a metánszivárgást kihasználó mikrobáknak köszönhette létét.
Az energiaforrásként a metánt kihasználó baktériumok jelentik itt az ökoszisztéma alapjait. Hasonló metánszivárgáson alapuló mélytengeri élőhelyek Kaliforniától Alaszkáig több helyről ismertek a Csendes-óceánon.
Bianca Dal Bó, az Occidental College fiatal kutatója az itt élő gerinctelen állatokkal foglalkozott munkája során fedezte fel, hogy a Sericosura nembe tartozó tengeripókok nemcsak a tengerfenéken élő baktériumokat használják ki, hanem saját kültakarójukon tenyésztik is azokat. A kutató és munkatársai azt is észrevették, hogy a tengeri pókok apai ágon át is örökítik a velük szimbiózisban élő baktériumokat utódaikra. A kutatók azt is igazolni tudták, hogy a metánt felhasználó baktériumok által a metánból kinyert szén néhány nappal később beépült a tengeripók szervezetébe. A felfedezésekről a PNAS folyóiratban számoltak be.
A tengeripók vagy ászkapók (Pycnogonida) nem valódi pók, csak a csáprágósok rokonságába tartozó állat, amely a pók nevet puszta külleme alapján kapta, mivel gyakran visel négy pár, hosszú lábat. Egyes fajaikról ismert, hogy a petecsomókat a hímek hordják magukkal lábaikon, így óvva a bennük fejlődő utódokat. (Hasonló szülői viselkedést a valódi pókok esetében a nőstényeknél láthatunk.)
A tengeripókok világszerte elterjedtek, a 70 centistől az 1 milliméteresig mindenféle méretben előfordulnak. Ragadozók, vagy szerves maradványokat fogyasztanak. A petékből kikelő lárvák a „csupaláb” szülőkkel ellentétben „csupafej” lényecskék, a lábaik csak a fejlődésük későbbi szakaszaiban alakul ki.
A tengeripók testén, különösen a szívó szájszerve közelében afféle dombocskákban élnek a metánt hasznosító mikrobák. A mikroszkópos vizsgálatok feltárták, hogy a baktériumok alkotta dombocskákból több helyen hiányzott.
Gyanús egybeesés volt, hogy a tengeripók szájszerve kimondottan alkalmas arra, hogy a biofilm-szerűen feltapadt baktériumokat „lelegelje” vele. Emiatt a kutatók a baktériumokat 13-as szénizotópot tartalmazó metánnal „etették” meg, majd megfigyelték, hogy ez az izotóp alig 5 nap alatt a baktérium szervezetéből a tengeripók szervezetébe épült be. Ezzel igazolták, hogy a tengeripók elfogyasztja a testén élő metánt hasznosító mikrobákat.
A baktériumok és a tengeripókok együttélése annak ellenére is nevezhető szimbiózisnak, hogy a tengeripók hajtóanyagnak tekinti és elfogyasztja albérlőit. A mikroba számára azonban előnyt jelent, hogy a pók testén hozzáfér a saját energiaforrásaként szolgáló metánhoz.
A testfelület egyedüli otthont nyújt neki (nincs vetélytárs másik baktérium), valamint a tengeripók a hosszú távú fennmaradását is biztosítja azzal, hogy utódainak is ad a baktériumaiból. A tengeripók a saját albérlői mellett – egyedenként eltérő mértékben – más táplálékot is fogyaszt, de a fő élelemforrását a saját metánt hasznosító baktériumai jelentik.