Ma már ritkaságszámba megy ezen madárfajunk észlelése

Egyik kedvelt madarászhelyem a Fertő tó, annak is az osztrák oldalán lévő, kis szikes tavak körüli gyepek. Amikor éppen van tavaszi csapadék, ezek üde színfoltjai a tájnak.

Kora tavasszal jártam itt, nem titkolt célom a nagy goda (Limosa limosa) felkeresése volt. Több mint húsz éve annak, hogy a jászkarajenői füves pusztákon több költőpárral találkoztam. Az ott található kisebb szikes tavakat körülölelő gyepfoltokon, vizenyős réteken fészkeltek.

Boldog madarászévek, mondom ezt azért, mert sajnos napjainkra a nagy goda oly módon megritkult, hogy eseményszámba megy, ha idehaza láthatjuk költési időszakban.

A gyepfoltok, vizenyős rétek mellett fészkel kisebb számban ártéri réteken, nedves kaszálókon is. Megtelepedésének fő feltétele a nyár közepéig tartó kéttenyérnyi vízborítás középmagas növényzettel, amelyből a fészkén ülő madár kinyújtott nyakkal kilát. Ilyen élőhelyek már csak mesterséges árasztással léteznek.

Nászrepülésük április elején kezdődik meg. A hímek jobbra és balra billegetve testüket jellegzetes hangot adva repülik körbe a fészkelő helyet. Fészke bélelő anyag nélkül épül, a környéken fellelhető növényi részekből, a környezetből kiemelkedő zsombékra vagy fűcsomóra.

Általában négy tojást rak. A fiókák kikelés után két óra alatt száradnak fel, utána rögvest elhagyják a fészket. Kell egy hónap, míg a fiatalok elérik a röpképességüket.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Telelőterülete Észak-Afrikától egészen Etiópiáig terjed. Korábban a Hortobágyon tavaszi-őszi vonuláson tízezres tömege is átvonult, ma ritka költőfaj, fészkelő állománya 80-300 pár körüli. A költőállomány csökkenése még a múlt századi csatornázásokkal, lecsapolásokkal, a vizenyős rétek feltörésével kezdődött.

Az Európai Vörös Listán veszélyeztetett, hazánkban fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 500 ezer forint.