Ritka és különleges szarvas született Budakeszin

Különleges színezetű, ritka dámszarvas született a Budakeszi Vadasparkban. Az intézmény közleménye szerint utoljára tíz éve, 2015-ben volt példa arra, hogy porcelánszínű, halvány bézs bundája borjú született náluk, most azonban újra megtörtént. A most 3 hónapos csöppség még anyja védelmező közelségében van, de a látogatók már így is megpillanthatják a kifutón.

A dámszarvas borjak bundája általában sötétebb barna, világos foltokkal pettyezett, orruk pedig jellemzően barnás-fekete, ám létezik még két színváltozatuk is a fehér, illetve a fekete. A sötét színárnyalatot a melanin festékanyag felhalmozódása okozza, a világos színt pedig a pigmenthiány.

A Budakeszi Vadasparkban mindkét különleges színváltozatot megszemlélhetjük, porcelánszínű kicsi bika mellett ugyanis egy sötét színváltozatú borjú is ugrándozik a kifutón.

A porcelánszínű jövevény – aki az idő múlásával esélyes, hogy fehér színű lesz – névadásában most az érdeklődők is részt vehetnek. A Budakeszi Vadaspark Facebook felületén szavazással dönthetik el július 15-ig, mi legyen a kis bika neve.

Az újszülött szarvasok – az őzgidákhoz hasonlóan – teljesen szagtalanul jönnek a világra, hogy a ragadozók ne találják meg őket, a sötétbarna, pettyezett szőrzet is a rejtőzködést szolgálja. A túlélés szempontjából a különleges színváltozatok hátrányt jelenthetnek az egyednek a természetben, hiszen kevésbé tud beleolvadni a környezetébe.

A szarvasok és őzek természetes ellési időszaka május végére, június elejére esik, a kicsinyek ilyenkor aprók, törékenyek. Ebben az időszakban akár a települések környékén található erdőkben is találkozhatunk a nővényzetben fekvő fiatal gidákkal, borjakkal. Ezek az állatok talán elhagyatottnak tűnhetnek, ám a látszat ellenére nem árvák, és nem szorulnak segítségre sem. Sőt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy a kicsinyekhez semmiképp sem szabad hozzányúlni, az így rájuk kerülő emberszag miatt anyjuk ugyanis nem fogadja vissza őket, ami a pusztulásukhoz vezethet.

Az utódok életük első heteiben még nem tudják követni anyjukat, így amíg az távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrokban, bozótban, magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni, meglapulnak, mozdulatlanok maradnak, még akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez azonban nem jelenti, hogy betegek vagy sérültek.

Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még környezetük körbejárása sem szerencsés. Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen fognak pusztulni, vagy ragadozók martalékává válnak.

Azt is fontos tudni, hogy a vadak – amíg élnek – az állam tulajdonát képezik, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.

Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen illetékes vadásztársaságot vagy erdészetet kell értesíteni. Ezek elérhetőségét a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.