Ezért eszik meg a madarak a savanyú gyümölcsöket is

Azonosították azt a genetikai mutációt, amely több mint 20 millió évvel ezelőtt lehetővé tette, hogy a madarak megegyék a savanyú, savas gyümölcsöket.

Mi emberek (és az emlősök zöme is) az édes, érett gyümölcsöket szeretjük, azonban a madarak gond nélkül megeszik a savanyú citromot, vagy épp az éretlen mangót. Egy újonnan, a Science folyóiratban közzé tett kutatásban arra jutottak, hogy ezt egy olyan mutáció teszi lehetővé, amelynek hatására egész egyszerűen nem nagyon érzik meg a madarak a savas ízeket.
Ennek köszönhetően az olyan, maróan savas gyümölcsöt is gond nélkül elfogyasztják, amelyet más állatok képtelenek megenni. Az efféle rugalmas táplálkozás is hozzájárulhatott a madarak mai sokféleségéhez és elterjedéséhez, számolt be a Science híre.
Ezelőtt mindössze 7 évvel derült fény arra, hogy a gerincesek számára az OTOP-1 nevű receptorhoz kötődik a savanyú aromák érzékelése. E receptort vizsgálta meg a kutatócsoport egerek, galambok és kanárik esetében.
Kiderült, hogy míg az egér annál erősebben érezte a savanyú ízt, minél savasabb volt az adott étel, a madarak esetében ez furcsa módon megfordult. Magyarul, a madár annál kevésbé érezte savanyúnak az élelmét, minél inkább magas volt annak a savtartalma. Ez azt is jelenti, hogy az ember (vagy más gerinces) számára már túl savanyú ételeket a madár távolról se fog savanyúnak érezni.
A kutatók vizsgálatai feltárták, hogy genetikai mutáció áll a háttérben. Olyan génmódosításokat hajtottak végre, amelyek révén az OTOP-1 receptorban egyes aminosavak megváltoztak. Ezen aminosavak közt a G378 nevű szinte kizárólag az énekesmadarakra jellemző, de például a galamboknál hiányzik.
A G378 egy nagyjából 23-34 millió évvel ezelőtt, a mai énekesmadarak és a mézevők közös ősében kialakult génmutáció révén e madarak sokkal jobban képesek elviselni az élelem savasságát. Ugyanekkor jelent meg a madarak édes ízt érzékelő képessége is, és mindez annak köszönhető, hogy a gyümölcsökkel együtt zajlott az evolúciójuk.
A madarak igen fontos magterjesztők, az elfogyasztott gyümölcsök magvait ürülékükkel viszik távolabb az anyanövénytől – ezt mindannyian jól tudjuk, akinek a kertjében nőtt már ki a „semmiből” tiszafa, meggy vagy vadszőlő. Bár az emlősök hasonlóan magterjesztők, azonban a madarak a savanyúbb gyümölcsök felelőseiként nem annyira versenytársai, hanem kiegészítői az édesszájú társaságnak.






































































































































































































