Így ápolják bőrüket a kardszárnyú delfinek

Az orkáról már sok mindent tudunk, társas viszonyai, családi szokásai, különleges vadászmódszerei alapján világos, hogy igen intelligens és szociális állat. Egy újonnan, a Current Biology hasábjain közzé tett kutatási eredményben arról számolt be az Exeteri Egyetem, hogy az állat leszakítja a kelp hajtásait, majd azzal dörzsöli társa bőrét, hogy az elhalt részeket lecsiszolja.

A kelp bőrápolóként való használata egyúttal e ragadozó tengeri emlős esetében az első bizonyíték is az eszközhasználatra.

Nem ők az első eszközhasználók a tengeri emlősök körében, egyes palackorrú delfinek szivacsot tartanak orrukon, hogy a tengerfenéken halat keresve megvédjék annak érzékeny felületét. Egy másik palackorrú delfin populáció pedig gyógyhatású korallokkal ápolja magát. Az efféle viselkedések az állati kultúra részei, egyes csoportok művelik csupán. Az orkák esetében most az USA Washington állama partjainál élő csoport tagjai körében figyelték meg, drónról.

A kutatók rutin megfigyelések során vették észre, hogy két orka szokatlanul hosszú időt tölt együtt úszva, egymáshoz dörgölőzve. Aztán észrevették, hogy az egyik a szájában tart egy letépett kelp ágat. A kelp „leveleinek” felszíne rücskös, így tökéletesen alkalmas arra, hogy bőrradírként használják a cetek.

No de mi is az a kelp?

A kelp egy különleges, hatalmasra nőtt tengeri barnamoszat, amely erdőket alkot, és a korallzátonyokhoz hasonlóan gazdag életközösségnek biztosít otthont. Mivel a hidegebb vizeket kedveli, akár nevezhetjük is a mérsékelt és a hideg égöv tiszteletbeli korallzátonyainak a kelp-erdőket. Élőhelye a tengerpartok közeli régió, a kontinentális talapzat sekély tengere, ahol a levelekhez hasonló hajtásai elegendő fényt kaphatnak a fotoszintézishez.

A fákhoz hasonlóan egyedei nagy függőleges magasságot érnek el, ennek köszönhető, hogy olyan gazdag lehet az élőviláguk a kelp-erdőknek. Sajnos ennek az élőlénynek nincs megfelelő magyar neve, ám az utóbbi években egyre inkább meghonosodik az idegen eredetű kelp elnevezés, ami egyértelműen jelzi, miféle élőlényről is van szó. Hibás elnevezés a magyarosnak tűnő tengeri hínár, mivel nem növényről beszélünk, és még csak nem is rokona a növényeknek a kelp.

Számos cetfaj kedveli a kelp-erdőket, szívesen úszkál benne úgy, hogy fejével, uszonyával vagy testével végigsimítja a szálakat. Ennek hátterében állhat játék is, de az is, hogy így a bőrükön lévő parazitákat eltávolítsák, vagy a kelppel, mint bőrradírral ápolják bőrüket. Azonban eddig soha senki se látott olyat, hogy egy cet letépett volna egy kelp darabot és azzal társát dörzsölte volna.

Amint rájöttek a kutatók, hogy mit is látnak egyes felvételeken, nekiálltak a korábbiakat is újra ellenőrizni. Ennek során kiderült, hogy nagyon gyakori, hogy a cet kelppel dörgöli társa bőrét, a régió mindhárom orka csoportjának tagjai alkalmazták egymáson e bőrápolást. Hímek és nőstények, életkortól függetlenül gyakorolták – úgy tűnik, az egymás bőrének ápolása fontos társas esemény. A megfigyelések szerint anyai ági rokonnal, legtöbbször hasonló korúval áll össze egy-egy orka e célra.

A kardszárnyú delfinek e déli populációját ötven éve tartják folyamatos tudományos megfigyelések alatt, ám annak ellenére is lehet köreikben új felfedezést tenni, hogy ők a bolygó legjobban ismert orkacsoportja. Ez most annak köszönhető, hogy jobb képminőséget és felbontást adó kamerákkal felszerelt drónról lehetett figyelni őket. A korábbi eszközök ilyen kis részleteket nem tudtak megmutatni.

Bár nem egészen világos, hogy pontosan mi a céljuk a kelp-dörzsöléssel, de erről a moszatról is ismert, hogy gyógyhatású összetevői vannak, gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatású. Emellett persze az is jól ismert, hogy az okra számára nagyon fontos a társak testi érintése, a kelp ennek érzését fokozhatja is. A cetfélék elhalt bőrének eltávolítása külön műfaj, egy másik kardszárnyú populáció tagjai kövekhez dörzsölik testüket, azonban ez a déli orka csoport nem tett soha semmi effélét. A kelp segítségével végzett bőrápolás helyettesítheti náluk a kövekhez dörgölődést.

E déli orka csoport létszáma sajnos folyamatosan csökken, számos emberi okra visszavezethetően. A jövőjük erősen kétséget – és ha kipusztulnak, velük kipusztul a kelpezés kulturális hagyománya is a világ kardszárnyú delfinjei köréből.