Méretes vízimadár rejtőzik hazánk nádasaiban

A vörös gém (Ardea purpurea) a nagy kócsag és a szürke gém mellett hazai viszonylatban a legnagyobb testű gémfajaink egyike. Testtömege meghaladhatja az 1000 grammot, szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 1,5 métert is.

Távolabbról összetéveszthető a gyakoribb szürke gémmel, közelebbről azonban szembetűnőek a különbségek. Az öreg vörös gémek csőre hosszabb, vékonyabb, nyaka karcsúbb, rozsdabarna színű, hosszanti fekete csíkokkal, feje laposabb, sötétszürke háta lilásbarna, fémes árnyalatú. A fiatalok okkersárga színűek. Népies nevei – vasgém és rozsdás gém – is nyakának színezetére utalnak.

A szürke gémmel ellentétben egy sokkal rejtettebben élő, óvatos madárról van szó, bízik a rejtő színében, így ha csatornák mellett a nádból repül fel, az utolsó pillanatban teszi azt.

Táplálékát általában a sekély vizekből szerzi, ezek különböző vízi rovarok és azok lárvái, apró halak, békák. A szárazföldön apró rágcsálókat, sáskákat és szöcskéket is elkap.

Elterjedési területe igen nagy: Európa déli fele, Kelet- és Dél-Afrika, Ázsia déli részei. A hazai állomány a telet a Szaharától délre tölti, nálunk április-szeptember között tartózkodik. Magyarországon kisszámú fészkelőnek számít, mintegy 630-810 költőpárról tudunk.

Legtöbbször laza kolóniában költ, sekély vizű tavakon, mocsarakban és holtágakban. Fészke avas nádasokban épül, magasan a vízszint fölött. A fészekalj 4-6 tojásból áll, a kotlási idő 25-28 nap, a fiókák közel 2 hónap után érik el a röpképességüket.

Hazánkban fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 250 ezer forint.