Nem beetetés: a kardszárnyú delfin időnként ennivalót visz az embernek

A félelmetes ragadozó gyengéd oldaláról is megbizonyosodhatott az a néhány tucat ember, akinek valamilyen élelmet akart adni az orka.

Az ember gyakran ad eleséget más fajok képviselőinek, és nemcsak a háziállatoknak. Gondoljunk csak a parkokban etetett mókusokra, a kertjeink, ablakaink madáretetőire többek között! Az is ismert, hogy egyes háziállatok (kutyák, de főként macskák) rendszeresen hoznak a gazdájuknak elejtett zsákmányt. Olyat azonban, hogy egy vadállat akarna egy embert megetetni, csak rendkívül ritkán tapasztalhatunk.
Sokat olvashatunk a kardszárnyú delfinek könyörtelenségéről, ha az élelem megszerzéséről van szó, vagy épp arról, hogy hajóknak támadnak neki egyes esetekben. Akit maga az állat is érdekel, nem csupán a szenzációk, az azt is tudja, hogy gyengéd családanya, gondoskodó nagyi, játékos kedvű cimbora is ez a cet.
Egy nemrégiben, a Journal of Comparative Psychology folyóiratban megjelent tanulmány azokat az eseteket ismertette, amelyekben az orka élelemmel (vagy néha más tárggyal) akarta megajándékozni az embert. Az ilyesmi meglehetősen ritka dolog, épp emiatt keltette fel a kutatók figyelmét.
2004-2024 közti két évtizedben 34 olyan dokumentált eset volt, amikor a kardszárnyú delfinek zsákmányukkal vagy más tárggyal akarták az embert megajándékozni. Ezekre az esetekre gyakorlatilag világszerte figyeltek fel: Mexikó, Új-Zéland, Argentína, Norvégia, Kanada vizein fordultak elő. A vizsgált eseteknek szigorú követelménynek kellett megfelelni: kizáró ok volt, ha az ember közelítette meg a cetet.
Az orka által kiszemelt emberek vagy a vízben (11 eset), vagy csónakban (21 eset) voltak, két esetben a parton. Egy esetben egy moszatdarabot, a többi alkalommal valamilyen állati zsákmányt – halat (köztük ráját, cápát), teknőst, madarat, tengericsillagot. medúzákat, illetve emlőst igyekeztek az embereknek adni.
A 34-ből 33 esetben a cetek igen közel, az embertől a saját testhosszuknál kisebb távolságban engedték el a felajánlott zsákmányt, majd várakoztak (a legtovább 5 percen keresztül), és figyelték, mit reagál a megajándékozott ember. Hét esetben, amikor az ember visszautasította a felajánlott zsákmányt, az orka többször is újra megpróbálta azt átadni. 32 esetben az orka csoporttal volt az emberek közelében, és csak 2 alkalommal volt magányos állat az ajándékozó.
Az orka gyakran osztja meg zsákmányát társaival, ez a szoros társas kapcsolataiból adódó kezdeményezés afféle baráti gesztus. A kutatók szerint azzal, hogy az embert is megajándékozta, az irántunk érzett érdeklődését, kapcsolatteremtési szándékát mutatta ki. Az is elképzelhető, hogy az ajándékozáson keresztül azt akarta megvizsgálni, megtanulni a cet, hogy miként is reagál az ember, vagyis voltaképp a fajunkat akarta jobban megérteni.










































































































































































































