Drónokkal mentik meg őzgidák életét magyar kutatók

Évente több ezer őzgida pusztul el mezőgazdasági munkák, kaszálások során. Ezeket a veszteségeket a vadgazdálkodók csökkenteni szeretnék, amit hagyományosan kutyás kereséssel vagy vadriasztó láncokkal lehet megoldani. A Soproni Egyetem szakemberei azonban most egy teljesen új megoldást találtak a problémára.

Az intézmény közleménye szerint az Erdőmérnöki Kar kutatói hőkamerával felszerelt drónok segítségével végzett őzgidamentést. A szakértők szerint a drónos technológia a vadmentés mellett a vadállomány megfigyelésében, a vadszámlálásban, valamint a mezőgazdasági károk felmérésében is új lehetőségeket nyitott.

A drónos hőkamerás megfigyelés egyik legnagyobb előnye, hogy a növényzettel borított területeken is képes észlelni az elrejtőzött gidákat, még mielőtt a kaszálógépek elindulnának, így lehetőség van az állatok biztonságos áthelyezésére

– hangsúlyozta Dr. László Richárd, a Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet egyetemi docense.

Ma már ráadásul olyan hőkamerák is rendelkezésre állnak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek automatikusan felismerni az élőlényeket a képeken. Ez nemcsak gyorsítja, hanem pontosítja is a mentési folyamatokat.

Az őzek természetes ellési időszaka május végére, június elejére esik, a gidák ilyenkor aprók, törékenyek, testsúlyuk mindössze 1–1,5 kilogramm. Bundájukat fehér pettyek díszítik, melyek remek rejtőszínt biztosítanak számukra a fűben.

Ebben az időszakban akár a települések környékén található erdőkben is találkozhatunk a nővényzetben fekvő fiatal gidákkal, borjakkal. Ezek az állatok talán elhagyatottnak tűnhetnek, ám a látszat ellenére nem árvák, és nem szorulnak segítségre sem. Sőt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy a kicsinyekhez semmiképp sem szabad hozzányúlni, az így rájuk kerülő emberszag miatt anyjuk ugyanis nem fogadja vissza őket, ami a pusztulásukhoz vezethet.

Az utódok életük első heteiben még nem tudják követni anyjukat, így amíg az távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrokban, bozótban, magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni, meglapulnak, mozdulatlanok maradnak, még akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez azonban nem jelenti, hogy betegek vagy sérültek.

Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még környezetük körbejárása sem szerencsés. Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen fognak pusztulni, vagy ragadozók martalékává válnak.

Azt is fontos tudni, hogy a vadak – amíg élnek – az állam tulajdonát képezik, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.

Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen illetékes vadásztársaságot vagy erdészetet kell értesíteni. Ezek elérhetőségét a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.