Lemaradtak az erdők az alkalmazkodásban

Az erdők képtelenek lépést tartani azokkal az átalakulásokkal, amelyeket a klímaváltozás idéz elő, évszázadokra volna ehhez szükségük.

A klímaváltozás emberi okát tagadók legtöbbször azzal érvelnek, hogy régen is voltak hasonló nagyságú változások éghajlatunkban. Nem szabad azonban elfeledni, hogy nem csupán a változás oka, hanem annak sebessége is példátlan. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb problémát azoknak az élőlényeknek, amelyek az erdők ökoszisztémáiban elképesztően sokféle területen segítik az emberek életét is.
A Science folyóiratban publikált kutatási eredmények azt mutatták, az erdőknek évszázadokra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a változásokhoz. A kutatást az Oxfordi Egyetem ismertette.
A kutatók azt vizsgálták meg, hogy a múltbéli klímaváltozásokra miként reagáltak a fák, mégpedig tavak üledékéből vett mintákban talált virágporon keresztül. A virágpor az egyes régiók növényi összetételéről árulkodik, így rekonstruálni lehet, milyen fák, fűfélék vagy lágyszárúak alkottak egy-egy múltbéli életközösséget.
Az üledékben rétegenként lerakódott pollenszemcséket aztán időrendben kiolvasva megismerhetik a szakemberek, hogy milyen változások voltak a terület növényvilágában. A szakemberek most az elmúlt 600 ezer év efféle történetét derítették ki.
Amikor lehűlés kezdődött, a fák dél felé vándoroltak – természetesen ezt csak úgy tudták megtenni, fokozatos lépésekben, hogy a magoncaik egyre délebbi pontokon hajtottak ki és nőttek fává. Ha melegedni kezdett az idő, ugyanezt fordított irányban tették. Mivel a fák lassan fejlődnek és hosszú életűek, ez a vándorlás is lassú.
A jelenkori klímaváltozás azonban olyan gyors ütemű, hogy ehhez a fáknak esélyük sincs alkalmazkodni.
A kutatók vizsgálatai alapján a fák 100-200 év késéssel tudnak csak reagálni az éghajlat átalakulására az említett vándorlás útján.
„Tudtuk, hogy létezik ilyen késleltetés, ám eddig senki se tudta számszerűsíteni, hogy mekkora” – mondta a kutatást vezető David Fastovich. „Sejtjük meddig él egy fa, megszámolhatjuk az évgyűrűit, és következtetéseket vonhatunk le ebből.
Most már azonban pontosan tudjuk, hogy a fák élettartamához igen közeli egy-két évszázad alatt kezdenek el kicserélődni a klíma hatására az erdei ökoszisztémákat alkotó fajok.” Ahogy a korábbi helyzethez alkalmazkodott fák elpusztulnak, helyüket nem fajtársaik, hanem az új klímához alkalmazkodó fajok veszik át.

A kutatók feltárták, hogy attól függ, mekkora változást tapasztalni az erdőkben, hogy milyen időskálán nézik. Míg évtizedes skálán rendkívül lassúak a változások, nagyjából nyolc évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy ez az átalakulás jelentősebbé váljon.
A szakemberek szerint az erdőinknek több emberi segítségre lesz ahhoz szükségük, hogy képesek legyenek egészségesek maradni. Hatékony módszernek tűnik például az asszisztált migráció, vagyis az, hogy az átalakuló klímához más területen már alkalmazkodott fajokat ültetünk azok helyére, amelyek már nem tudnak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz.
Ezzel nem várjuk meg azt a sok évszázadot, míg a fa magától „megérkezik”, hanem mintegy megelőlegezve neki a bizalmat, már most odaültetjük, ahol a jövőben számára ideális körülmények lesznek. Így maga az erdő fenntartható marad.
Bár az asszisztált migráció megoldásnak tűnik, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy egy erdő távolról sem csak fákból áll. Részei mindazok a járulékos élőlények, amelyek eltörpülnek a fák mellett, vagy épp a talajban találhatók, így például a gombák.
Nem igazán világos, hogy mi történik egy-egy új, bár a várható klímához már másutt hozzászokott faj érkezésekor ezekkel az apróbb, láthatatlanabb élőlényekkel. Nem tudjuk azt se, miként reagálnak az állatfajok egy ilyen változásra. Egyszóval, bár a semminél valóban jobb, az igazi megoldás mégis csak az volna, ha a klímánkat képesek lennénk kordában tartani.































































































































































































