Csaknem háromszáz őzgida életét mentették meg drónokkal

278 őzgidát és 26 fészekaljat mentettek meg hőkamerás drónok segítségével idén. Amint az Országos Magyar Vadászati Védegylet közleményéből kiderül, égisze alatt és az országos őzgida- és fészekalj mentési akciót még tavasszal hirdették meg, amelyhez minden vármegyei vadászati érdekképviseleti szervezet önként csatlakozott.

Minden évben több ezer őzgida és fészekalj pusztul el mezőgazdasági munkák, kaszálások során. Ezeket a veszteségeket a vadgazdálkodók csökkenteni szeretnék, amit hagyományosan kutyás kereséssel vagy vadriasztó láncokkal oldanak meg, idén azonban már hőkamerás drónokat is bevetettek.

A szakemberek a program részeként folyamatosan egyeztettek a gazdálkodókkal, hogy a kaszálások előtti napon, a kora reggeli órákban át tudják vizsgálni a területet a hőkamerás drónokkal, mivel a nappali felmelegedéssel már bizonytalanná válik a hőkép. A gazdálkodók együttműködésének, valamint az önkéntesek kitartó munkájának köszönhetően számos magas fűben rejtőzködő gidát mentettek meg attól, hogy kaszálógépek martalékává váljanak. A kimentett kizárólag gidákat vegyszer- és szagmentes gumikesztyűkkel érintették meg, nehogy anyjaik az idegen szagok miatt elutasítsák őket.

Felemelő érzés ezt az ártatlan utódot a tenyerünkben tartani, amely mozdulatlanul, csendesen tűri közelségünket és néz ránk nagy barna szemeivel. Maga a tudat is örömteli, hogy őt már megmentettük. De volt részünk megrázó eseményekben is, amikor a gazda nem a megbeszélt területrészen végezte el a munkát, így elkaszálta a helyszínen lévő gidát. A másnap hajnali repülés alkalmával egy szívszorító jelenettel szembesültünk: az őzsuta állt az elkaszált gidája felett, és hangosan sírt. Vadászember vagyok, a vadat elejtem, de ez a látvány elborzasztott

– írta Szabó László, a Védegylet Drón Szakbizottságának elnöke.

Az őzek természetes ellési időszaka május végére, június elejére esik, a gidák ilyenkor aprók, törékenyek, testsúlyuk mindössze 1–1,5 kilogramm. Bundájukat fehér pettyek díszítik, melyek remek rejtőszínt biztosítanak számukra a fűben.

Ebben az időszakban akár a települések környékén található erdőkben is találkozhatunk a nővényzetben fekvő fiatal gidákkal, borjakkal. Ezek az állatok talán elhagyatottnak tűnhetnek, ám a látszat ellenére nem árvák, és nem szorulnak segítségre sem. Sőt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara arra hívja fel a figyelmet, hogy a kicsinyekhez semmiképp sem szabad hozzányúlni, az így rájuk kerülő emberszag miatt anyjuk ugyanis nem fogadja vissza őket, ami a pusztulásukhoz vezethet.

Az utódok életük első heteiben még nem tudják követni anyjukat, így amíg az távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrokban, bozótban, magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni, meglapulnak, mozdulatlanok maradnak, még akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez azonban nem jelenti, hogy betegek vagy sérültek.

Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még környezetük körbejárása sem szerencsés. Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen fognak pusztulni, vagy ragadozók martalékává válnak.

Azt is fontos tudni, hogy a vadak – amíg élnek – az állam tulajdonát képezik, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.

Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen illetékes vadásztársaságot vagy erdészetet kell értesíteni. Ezek elérhetőségét a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.