Akár egy elefánttal is végezhet ez az apró rágcsáló

A sörényes patkány elsőre gyámoltalannak tűnhet, de valójában nagyon is veszélyes.

Különleges állatfaj él Afrika keleti részén, amely kis termete és aranyos megjelenése ellenére halálos veszélyt jelenthet.
A sörényes patkány (Lophiomys imhausi) ránézésre egy patkányok, tarajos sülök és bűzösborzok keveredéséből született rágcsálónak tűnik, de valójában a hörcsögfélék családjába tartozik. Bundájuk fekete, szürke vagy barna lehet, amelyet fehér csíkok, foltok és pöttyök díszítenek. Farkukkal együtt mindössze körülbelül 40-60 centiméter hosszúra nőnek, ám ez nem jelenti azt, hogy gyámoltalanok lennének, sőt nagyon is hatékonyan tudják megvédeni magukat a ragadozóktól.
Amint az IFLScience írja, a sörényes patkány a világ egyetlen mérgező rágcsálója, szőrén a nyílméregfa (Acokanthera schimperi) toxinjai találhatók meg. Példányai ugyanis ennek az erős mérgű fának a gyökereit és törzsét rágcsálják, majd az így kinyert mérget a testükre kenik.
A nyílméregfa toxinjai olyan erősek, hogy nemhogy emberekkel, de bizonyos értesülések szerint akár elefántokkal is képes végezni, ám a sörényes patkányokra látszólag nincs hatással, valahogyan rezisztenciát építettek fel vele szemben.
Helyiek beszámolói szerint azok a kutyák, amelyek megfognak egy sörényes patkányt, rövid időn belül elpusztulnak, valamint az is hírlik, hogy harapásával – méreggel teli nyála miatt – embert is képes ölni.
Ha ez nem lenne elég, ezeknek a rágcsálóknak van még egy trükk a tarsolyukban: a bűzösborzokhoz hasonlóan mirigyeik segítségével bűzös vegyületeket tudnak kibocsátani, ha veszélyben érzik magukat. Eközben bundájukat is felborzolják, ami olyan megjelenést kölcsönöz nekik, mintha tüskéik lennének.
A sörényes patkányok kiválóan tudnak mászni, a talajon azonban meglehetősen lassú a mozgásuk, feltehetőleg ezért is van szükségük ilyen hatékony védekezési mechanizmusokra. Egyébként éjszakai életmódot élnek és viszonylag kevés természetes ragadozójuk van.
Főleg gyökerekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak, amelyeket ügyes mellső mancsaikkal fognak és forgatnak evés közben, miközben ülő testhelyzetet vesznek fel.
Szaporodási szokásaikról nagyon keveset tudunk.






































































































































































































