Virágzik az élet a macska- és rókamentes ausztrál élőhelyeken

Se a róka, se a házimacska nem őshonos Ausztráliában, csak az ember vitte magával mindkettőt. Mindkét ragadozó a kisemlősökre specializált elsődlegesen. Egy sivatagi természetvédelmi területen, az Arid Recovery 123 négyzetkilométerén olyan kerítés óvja az őshonos kisemlősöket, amelyen sem a macska, sem a róka, sem nyúl, de még a dingó sem tud átjutni. (A nyúl nem ragadozó, de jelenléte a tájat tönkreteszi, megfosztja az ehető növényektől, és így ellehetetleníti a kisemlősök életét.) Egy újonnan publikált kutatásban az Új-Dél-Walesi Egyetem szakemberei egy 26 éves időszak során tapasztalt változásokat elemezték.

A speciális kerítés egy 3 centis rácssűrűségű drótháló, amelynek az alsó 30 centis sávja megerősített és a talajra fekvő „szoknyát” tartalmaz. Ez utóbbi a kerítéstől bizonyos távolságig megakadályozza, hogy lefelé ásva a róka például át tudjon furakodni a kerítés alatt (a vízszintesen a talajban fekvő rácson nem tud átásni). A 180 centi magas kerítés tetején egy laza, kifelé hajló háló van. Ha a macska fel is mászik, vagy felugrik a kerítésre, ez a rész a kerítésen kívüli terület felé hajlik, így nem tud rajta sehogy se átjutni.

A behurcolt állatok sikeres kirekesztését követően a kutatók 10 kisemlős létszámának alakulását követték. Ebből 9 faj őshonos, egy (a házi egér) pedig behurcolt faj volt. Ezek mindegyike élt már a területen, így nem kellett őket betelepíteni a kísérletekhez, csak azt ellenőrizni, hogy miként reagálnak a védelemre. Volt köztük őshonos rágcsáló is (ezek az állatok Ausztrália igen kevés őshonos méhlepényes emlősét képviselik), illetve kis termetű ragadozó erszényes is.

Egy ugróegérfaj (Notomys alexis) létszáma 33-szorosára nőtt a védett területen – a védelem nélkülihez képest. A legnagyobb eltérés a kétféle terület közt az esős időszakokat követően volt. A száraz időszakokban a kisemlősök létszáma alapvetően alacsony a kevés élelem miatt. Azonban, ha esik és a növényzet is gyarapodik, a kisemlősök ugrásszerű szaporodásnak indulnak. Az ilyen időszakok után a kerítésen kívül a rókák és macskák rendkívüli módon visszafogták az extra szaporulatot, míg a kerítésen belül a védettségnek köszönhetően a természetes ritmust követve megnőtt a kisemlősök száma.

A kutatás másik fontos tanulsága az volt, hogy az egyes kisállatfajok milyen sorrendben és milyen élőhelyeken szaporodtak el a ragadozómentesítést követően. Kiderült, hogy az idegenhonos ragadozók nemcsak az állatkák létszámára, de azok területválasztására is súlyos hatással voltak. A kisemlősök a ragadozók nyomása hatására kénytelenek voltak számukra nem optimális élőhelyeken élni, és ez eleve csökkentette a túlélési sikerüket. Ezek tanulságul szolgálnak arra, hogy miként is lehet okosabban segíteni e fajok védelmét