A pávapókok az utánzás mesterei, még a mesterséges intelligenciát is átverik

A pávapókok (Maratus nemzetség) egészen aprócska (pár milliméteres), ausztrál ugrópókfélék, amelyeket a hímek rendkívül változatos és kifinomult násztáncáról ismerte meg a világ. Míg a nőstények a környezetbe olvadó barnás árnyalatúak, a hímek tündöklő színeket és mintákat öltenek magukra – innen a nevük.

A násztánccal győzik meg a kiszemelt nőstényt arról, hogy az önjáró vacsora helyett vőlegénynek lássa őket, ehhez aztán mindenféle trükköt bevetnek. Néhány pávapók hím mintázata az ugrópókok gyakori ragadozóira, darazsakra vagy imádkozósáskára hasonlít – legalábbis mi emberek így látjuk.

A Cincinnati Egyetem fiatal kutatója, Olivia Harris és két munkatársa járta körül ezt a különös utánzást. Arra voltak kíváncsiak, hogy vajon valóban hasonlítanak ezek a minták a ragadozók arcára, vagy csak az ember jól ismert „mindenben arcot látunk” jellemzője hozza létre őket.

A Maratus vespa nevű faj darazsat utánoz, egészen pontosan egy darázs háromszögletes fejét szemekkel, rágókkal együtt (erről kapta a nevét is: a vespa latinul darázs). A fajt felfedező Jürgen Otto leírása szerint a nőstény egészen megbabonázottan lesi a neki táncoló hímet, és amikor az széttárja az utótestét fedő palástot (ezen vannak a minták), a nőstény lábai földbe gyökereznek – nem csoda, hisz egyik pillanatról a másikra egy „veszélyes darázs” pillant rá.

A kutatók pávapókok, darazsak, valamint imádkozósáskák fotóit mutatták meg mesterséges intelligenciának, hogy kiderüljön be tudja-e azokat azonosítani. Meglepő módon, a vizsgált 62 fajról 12 fajról készült képek az esetek 20 százalékában még a gépet is átverték! ilyen sok esetben rossz besorolást kapott az utánzó pávapók.

A vizsgálatok ötletét a Maratus vespa násztánca adta – vajon tényleg darazsat akar utánozni egy násztáncot járó ugrópók, amelyről tudjuk, hogy a darazsak zsákmányai közé tartozik? Úgy tűnik, igen. Ha a pókhölgy meglátja a hím széttárt palástján a „darazsat” és ijedtében lefagy, a hímnek ez a pillanatnyi megállás elég ahhoz, hogy a táncába belekezdve aztán magán is tudja tartani a kiválasztottja figyelmét.

A számítógépes tesztek során a gép meglehetősen nagy pontossággal sorolta be a különböző rovarokat, ám a ragadozókat utánzó pávapókokat az esetek 20 százalékában eltévesztette és jórészt darázsnak „nézte”. A kutatók a következő vizsgálataikban a nőstény pókokat akarják majd tesztelni, a reakcióikat felmérve.

Az efféle ragadozós átverés nem egyedül e pókokra jellemző, például egyes éjjeli lepkék a rájuk vadászó denevér szonárhangját utánozva igyekeznek a versenytárs hímeket eltántorítani az udvarlás során. Egy antilop hímje olyan riasztó hangot ad, mintha ragadozó közeledne, ezzel tántorítja el a háremébe tartozó nőstényeket attól, hogy elhagyják a territóriumát.

Nathan Morehouse professzor, a kutatás résztvevője elmondta, hogy ezt a fajta ragadozóutánzást nem lehet a végtelenségig űzni, egy idő után a nőstény vagy támadásba lendül, vagy elinal. Akkor működik a legjobban az utánzás, ha a pók még viszonylag nagy távolságra van a kiszemelt nősténytől, és a látvány a nőstény periférikus látóterébe esik.

Az ugrópókok – emiatt is kedvelik őket sokkal többen, mint a többi pókot – elülső szemei nagyok, szinte beszédes tekintettel figyelik a velük szemközt lévő dolgokat. E szemek szolgálják éles, részletes látással a vadászatot is, a középső, legnagyobb szemeik retináját mozgatni is tudják, vagyis képesek ráfókuszálni a céltárgyra.

Színlátásuk is kiváló, az általunk is ismert színeken túl ultraibolyában is képesek észlelni a környezetüket. Az oldalsó szemeikkel kevésbé részletesen látnak, ezek a mozgás észlelését szolgálják.

Amikor a darázsutánzás sikerrel járt, és a hímre figyel a nőstény, a hím a mellső lábait felemelve afféle ívet alkotva félig el is takarja a darazsas vonásait. A tánca során a megvillanó mintázatok arra elegendőek, hogy a pókhölgy érdeklődését fenntartsa a hím, de az nem fog rátámadni. Így pedig mindketten – és a fajfenntartás érdeke – is jól járnak.