Halpiacon bukkantak új rájafajra

Fidzsi halpiacain ez a leggyakoribb rája, ám eddig nem ismerték fel a szakemberek, hogy önálló fajról van szó.

Egyáltalán nem ritka dolog, hogy korábban nem látott tengeri állatokat halpiacokon ismer meg a tudományos közösség. Nemrégiben Fidzsi halpiacain közönséges, gyakori rájáról derítette ki egy kutatócsoport, hogy bár régóta halásszák és eszik, a faj a tudomány előtt eddig ismeretlen volt. Az állatot a Dél-Csendes-óceáni Egyetem mutatta be, tudományos leírása pedig a Journal of Fish Biology folyóiratban látott napvilágot.
A hal a Neotrygon romeoi nevet kapta, 30-40 centis szélességű, és korábban a kékpettyes maszkosrája (Neotrygon kuhlii) illetve a korall-tengeri maszkosrája (N. trigonoides) fajhoz tartozónak vélték. A Dr. Kerstin Glaus vezette kutatócsoportnak sikerült elkülönítenie az új rájafajt, részint annak testi jegyei (például a csigolyáinak száma), részint genetikai elemzés útján.
Az állat jellegzetesen széles, szögletes orra, valamint a nyakától a farok tövéig sorakozó tüskéi a legszembetűnőbb különbségek. A maszkosrája csoport nevét pedig az állatok szemei vonalában látható sötét sáv miatt adták – ez esetben a sávon felül még két sötét foltja van a légzőnyílásai mögötti részen. Számos további, szeplőszerű pettyet is visel, különösen az arci részén.

A kutatás miatt külön nem kellett egy állatot se elpusztítani, a vizsgált példányokat a halpiacon, érthető módon már elpusztult állapotban vásárolták a kutatók.
Régen a maszkosrájákat mind egy fajba sorolták, csak a modern genetikai vizsgálatok nyitották meg az utat a külön fajok felismeréséhez. Eddig 16 fajt ismerünk, ebből 13 a kékpettyes maszkosráják csoportjába tartozik, az újonnan azonosított faj a 17. a sorban. „A fajok megfelelő azonosításával és elnevezésével tesszük meg az első lépést a populációjuk megóvásához, fenntartható kezeléséhez” – mondta Dr. Glaus.
A ráják különösen veszélyeztetett halak, Fidzsi maszkosrájái pedig a kis elterjedési területük és gyakori kifogásuk miatt ezen belül is kiemelt jelentőségűek. Nem sokat tudni az életmódjukról sem, ezért a kutatók azt javasolták, hogy kapjanak ezek az endemikus fajok hivatalos védelmet.
Az új fajt számos élőhelyen látták már, előfordult homokos aljzatún, korallzátonynál, de még tengerifűvel borított helyen is, sekély vízben egészen közel a parthoz, de 23 méteres mélységben is. Legtöbbször magányosan látni őket, néha azonban 2-5 állat is együtt volt a megfigyelések szerint.






































































































































































































