Szinte törvényszerű volt a hangyászok többszöri kialakulása

A hangyákkal és termeszekkel táplálkozó emlősök előtt a kréta végi kihalást követően, 66 millió éve nyílt meg az út, az emlősök térnyerésének hatására. A New Jersey-i Műszaki Egyetem kutatója és munkatársai egy nemrégiben, az Evolution folyóiratban publikált tanulmányukat annak szentelték, hogy feltárják a hangyát és termeszt fogyasztó emlősök múltját.

Ma is mintegy 200 különféle emlős vadászik hangyákra, ezek közt 20 faj kizárólagos táplálékát adják. Ilyen például a tojásrakó emlős hangyászsün, a földimalac, a tobzoska, illetve a sörényes hangyász, hogy csak a legismertebbeket említsük.

A kréta végi kihalást követően élővilágunk gyökeres átalakuláson esett át, előtérbe kerültek az emlősök, de emellett a hangyák és termeszek is világszerte gyors terjeszkedésbe kezdhettek. Szerepük meghatározóvá vált az ökoszisztémákban, sokféleségük ugrásszerűen nőtt, a termeszek pedig lebontókként a talaj egészségének is meghatározó szereplőivé váltak. Ez a növekvő szerep azzal is együtt járt, hogy egyes ragadozók étrendet váltottak, és a bőven rendelkezésre álló aprócska rovarok fogyasztására tértek át.

A kutatók most először kaptak válaszokat arra, hogy miként is váltak hangyafalóvá az emlősök, és derítették ki, hogy akkora hatalmas szelekciós erőt képviseltek a hangyák és termeszek az elmúlt 50 millió évben, hogy ez még a ragadozóik arcvonásait is alaposan átszabta. A hangyával táplálkozó emlősök speciális alkalmazkodásának jelei például a hosszú, ragadós nyelv, speciális karmok, lecsökkent vagy épp hiányzó fogazat, illetve különleges emésztőrendszer. Csak ezen változások tették lehetővé, hogy az apró rovarok ezreivel töltsék meg bendőjüket, és semmi mást ne kelljen fogyasztaniuk.

A vizsgálatok során több mint 4000 emlősfaj részletes táplálkozási adatait, megfigyelési információit elemezték. Az adatok átvizsgálása döbbenetes volt abból a szempontból, hogy világossá vált, milyen elképesztően sokszínű az emlősök táplálkozása.

Vannak gyümölcsevő rókák, fák nedveivel táplálkozó majmok, vagy épp krillt fogyasztó fókák. Azonban mind közül a legkülönlegesebb a hangyával és termesszel táplálkozók csoportja, a szinte csillapíthatatlan étvágyukkal.

Ezek a rovarok olyan elképesztően kevés energiát és tápanyagot tartalmaznak, hogy még egy apró ragadozó, mint a mókus nagyságú erszényeshangyász (Myrmecobius fasciatus) is legalább 20 ezer termeszt kell naponta befaljon. Egy olyan nagy termetű pedig, mint a cibethiéna (Proteles cristatus), egyetlen éjszaka alatt 300 ezer termeszt fogyaszt.

A kutatók a különféle étrendű (csak hangyát, termeszt evő, illetve mást is fogyasztó) állatok evolúciós kapcsolatait elemezve arra jutottak, hogy legalább 12 alkalommal kialakult a kizárólagos hangya vagy termeszfogyasztás az emlősök körében. Míg a kréta időszakban a világ rovarjainak alig 1 százalékát tették kis e rovarok, ma viszont az össztömegük meghaladja a világ összes emlősének össztömegét. Mintegy 23 millió éve vették át a vezető szerepet, ekkor már a rovarvilág 35 százalékét ők tették ki.

Az nem világos, pontosan minek köszönhető e rovarok megsokszorozódása, talán a növényzet, talán a korabeli klíma járult hozzá. Az azonban bizonyos, hogy a puszta tömegük (szó szerint is) mind a növényekben, mind az állatokban evolúciós válaszlépések sorozatát indította el. Végeredményként minden főbb emlőscsoportban legalább egyszer kialakult a hangyaevés.

Ami közös ezekben, hogy rovarevők vagy húsevők voltak az elődeik. Olyat egyetlen kivétellel sosem láttak, hogy egy hangyaevésre szakosodott állat később újra váltott volna. A kivétel az elefántcickány-félék (Macroscelides) csoportja: ők az egyik első hangyaevők voltak az eocén idején, de mindenevő étrendre váltottak.

Bár a specializált életmód és étrend mindig veszélyes evolúciós szempontból, ameddig a hangyák és a termeszek a ökoszisztémák uralkodó csoportjai maradnak, mindig lesznek olyan állatok is, amelyek velük fognak táplálkozni.