Kipusztulnak a kakapók parazitái

A parazitákhoz általában negatív érzéseket társítunk, holott számos, az ember szempontjából káros faj féken tartásával nagyon nagy hasznot tudnak tenni. Ha nem emberi szempontból nézzük őket, akkor is az élővilág szerves részei, az ökoszisztémák működésében nekik is szerep jut. Nélkülük nem lehetne olyan fajgazdag a világunk, hanem csak néhány uralkodó élőlény venne körül minket.

A paraziták gyakran fajokat kötnek össze, nem ritkán egészen fantasztikus dolgokat visznek véghez saját életben maradásuk, szaporodásuk érdekében. Mindezt úgy teszik, hogy közben ügyelnek a gazdaállat életben maradására, hisz enélkül nekik is végük.

Nem az ő hibájuk, hogy az ember nem rajong értük mindezek ellenére sem. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a parazita kihalása valami nagyobb problémára figyelmeztet. Ha például egy evolúciósan ősi parazitát eltávolítunk egy gazdaállatból, akkor azt számára halálos új, behurcolt paraziták válthatják fel, s végezhetnek így a gazdaállattal.

A kakapó Új-Zéland egyik ikonikus, kihalás szélén álló faja, amelynek ürülékeiben turkált egy kutatócsoport. A több mint ezer évre visszanyúló vizsgálat eredményeit a Current Biology folyóiratban tették közzé. A kutatók azt vizsgálták meg, vajon a kakapó parazitáival mi történik: már a madárfaj kihalása előtt kipusztulnak, vagy csak vele együtt tűnnek el?

A kakapó azon kevés állatok közé tartozik, amelynek ürülékéből jelentős minták állnak rendelkezésre, ez tette lehetővé a vizsgálatokat is. Valószínűleg ez a madár az egyetlen olyan faj a bolygónkon, amelynek hanyatlása és emberi segítséggel szaporítása idejéből egyaránt vannak teljes körű parazitafelmérési adataink.

A vizsgálatok szerint a faj parazitái vele együtt hanyatlottak, az 1990-es évek előtti mintákban még 16 parazitafaj volt, ám ezek közül 13 eltűnt mára. 4 faj már akkor pusztult ki, amikor a természetvédelem felkarolta a kakapó megmentését, és mesterséges védelemmel igyekeztek megőrizni, majd szaporítani az alig 50 egyedes állományt.

A kutatók meglepődtek, milyen nagy mértékű (mintegy 80 százalékos) volt a paraziták kipusztulása, és ebből arra következtetnek, hogy más, veszélyeztetett státusú vadállat esetében is hasonló változásokat lehetne mérni. Sokkal súlyosabb lehet a parazita fajok kihalása, mint gondoltuk, ám feltehetően még távolról sem értjük ennek az ökoszisztémákra gyakorolt hatását.