Klímamenedék lehet a Pantanal

A Pantanal mocsaras-vizes élőhely jórészt Brazíliában, kis része átnyúlik Bolívia területére, itt él a világ legnagyobb sűrűségű jaguárnépessége. Annak ellenére, hogy egy vízjárta helyről van szó, 2020-ban rendkívüli tűzvész pusztított itt, a terület növénytakarójának közel harmada megsemmisült, és legalább 17 millió gerinces állat veszett oda.

A tűzvész okait a rendkívül aszályos időjárás, a tűz terjedését segítő szél, és a szándékos gyújtogatás jelentették. Az Oregon Állami Egyetem kutatói több mint egy évtizede vizsgálják az itt élő jaguárokat, és a tűzvészt követő felméréseik igen kedvező adatokkal szolgáltak.

A kutatók a térségben kihelyezett vadkamerák felvételeit elemezték, összevetve a tűzvész előtti, alatti és utáni állapotokat. Ezen felül még 175 jaguárürülék-mintát is gyűjtöttek, azzal a céllal, hogy kiderüljön, mit ettek.

A jaguárok abban különlegesek a nagymacskák közt, hogy vízi állatok teszik ki az étrendjük legnagyobb részét. Emellett, szintén a többi magányosan élő nagymacskával szemben jól tűrik a fajtársaik közelségét.

A legtöbbször megörökített emlősállat a kamerák felvételein a jaguár volt, ez pedig igen szokatlan egy nagy termetű, magányosan élő ragadozónál. A kutatók, amikor a terepen jártak, mindenütt jaguárlábnyomokat találtak, és az egyik kamerájuk alig 7 perccel azután, hogy kihelyezték, máris rögzített egy jaguárt.

A tűzvész után eleinte csökkent a jaguárok aktivitása, azonban egy évvel később már nőtt a létszámuk annak köszönhetően, hogy sok kicsi született. Míg a terület „őslakó” jaguárjainak száma végig azonos volt, a tűzvész után jelentősen megnőtt a bevándorló egyedek száma, ebből a kutatók arra következtettek, hogy a Pantanal afféle klímamenedékként szolgálhat a jaguárok számára.

A többi emlős létszáma és fajgazdagsága már a tűz előtt növekedésnek indult, ezt a kutatók az aszály miatti változásokhoz kötötték, és a tűzvész után se változott a helyzet, sőt, az is mindegy volt, hogy egy adott kamera helyszíne leégett-e a tűzvész során vagy sértetlenül átvészelte azt. A fák lombja eltűnt a tűzvészben, s így az aljnövényzet több fényt kapott, ezzel pedig elkezdett növekedni. A plusz növényzet jelentette a szárazföldi emlősök számára az extra lehetőséget.

Annak ellenére, hogy nőtt a területen lévő emlősök száma, a jaguárok kitartottak a halakból és kajmánokból álló étrendjük mellett. Ez a megfigyelés azt az elképzelést is megerősítette, hogy a térség szárazföldi emlősein kisebb a nyomás, kevésbé érezhetik magukat veszélyben, hiába él a Pantanalban olyan sok jaguár. Azonban fontos megérteni, hogy nem lehet ebből a felmérésből általánosítani.

A Pantanal igen különleges élőhely, speciális körülményekkel, és egy része védett terület is. A tapasztalaton azt jelzik, hogy milyen hatalmas szükség van az efféle érintetlenül hagyott területekre, menedékekre – és persze célszerű volna a tüzeket is megelőzni.