Rejtett árnyalatok teszik ragyogóbbá a madarak színét

Hazánkban is találunk ragyogó színű madarakat, így például a gyurgyalagot, a szalakótát, jégmadarat, sárgarigót, tengelicet, kékbegyet – igazán azonban a trópusok bővelkednek a színes fajokban. Nemrégiben a Princeton Egyetem kutatói vizsgálták meg, hogy mi módon is lehetnek ennyire színesek.

A vizsgálatokból egy eddig elhanyagolt részletre derült fény: a színek egy optikai trükknek köszönhetően oly ragyogóak. A kutatók a Science Advances folyóiratban tették közzé eredményeiket.

A kutatók több száz színes madárfajt vizsgáltak meg, köztük a tangarákat, mégpedig múzeumi gyűjteményi példányok segítségével. Kiderült, hogy még a leginkább színpompás madarak tollainak is csak vége színes, alattuk viszont unalmas fekete és fehér volt a toll.

Ez a rendszer meglepően egységes volt: a vörös és sárga (ezek karotinoid pigmentek) tollvégek alatt fehér, a lila és kék (ezek szerkezeti színek) tollvégek alatt pedig fekete szín rejtőzött. „A fehér toll visszaveri a fényt, a fekete elnyeli” – magyarázta a kutatást vezető Rosalyn Price-Waldman.

A tangara hímek színes tollait vizsgálva fedezték fel ezt a szabályszerűséget, és arra jutottak, hogy a fekete és fehér háttérszínnek fontos szerepe lehet a ragyogó árnyalatok létrejöttében. Épp ezért kísérleteket végeztek, a színes tollvégeket különféle háttérre helyezték, majd ultramodern képalkotó eljárásokkal vizsgálták meg azokat. Eztán modellezték is, mi játszódik le a tollakban. Beigazolódott a feltételezésük: a vöröset és a sárgát kiemelte a fehér háttér, a kéket és lilát pedig a fekete tette ragyogóbbá.

„A rejtett színrétegről visszaverődő fény hozzájárult a sárga és a vörös tollak ragyogásához. Azonban ugyanez a visszaverődés a szerkezeti színek létrejöttét már megzavarná” – tette hozzá Benedict Hogan, a kutatás résztvevője. „A fekete elnyeli azt a fényt, ami áthatol a toll kék részén, és ezzel járul hozzá a kék élénkségéhez.”

A tangarák hím és nőstény egyedei nagyon hasonló színűek, ám a hímek színei sokkal ragyogóbbak. Ezért aztán a tojók tollait is megvizsgálták – kiderült, hogy azok már nem alkalmazzák a hímeknél tapasztalt szabályszerűséget. A tojó tangara sárga tollvége alatt fekete tollszín rejtőzött, miközben maga a sárga tollvég teljesen egyforma volt mindkét nem esetében.

Egészen eddig azt gondolták a szakemberek, hogy a színek tisztasága, ragyogóbb vagy tompább volta pusztán attól függ, mennyi pigment van az adott tollban. Most ezt sikerült megcáfolni.

A madarak optikai trükkje az ember előtt sem ismeretlen, számos művész alkalmaz hasonló alsó rétegeket a festményein, sminkmester az arcokon, vagy például Dale Chihuly üvegművész fehér üvegréteget épít be a színpompás alkotásainak alsóbb rétegeibe, hogy így kiemelje a színeket. Az ember és a természet ezekben az esetekben egymástól függetlenül jutott ugyanarra az eredményre. A legfőbb tanulság persze az, hogy sokszor bizony érdemes mélyebben megvizsgálni valamit, és nem megelégedni azzal, amit a felszínen látunk.