Miért rókalepke a rókalepke?

Menta illata terjengett mindenfelé, a hajnali órákat tartottuk a legalkalmasabbnak arra, hogy bejárjunk egy viszonylag nagy kiterjedésű lápot. Tíz óra tájékán már olyan meleg volt, hogy az élőlények sem mozogtak olyan intenzíven, illetve a lápon tartózkodni is embert próbáló feladat volt.

Ahogy a terület felé tartottunk, egy cserjésen átkelve több példányát is megláttuk annak a fajnak, amely szerintem a „lepkeszépségverseny” dobogós helyezettjei közé tartozik: a kis rókalepkének (Aglais urticae). Beszédes a latin neve is, hiszen hernyóinak egyetlen tápnövénye a csalán.

Ez a lepkefaj viszonylag gyakori, és nemcsak a réteken, hanem nagyvárosok parkjaiban, kertekben, házak közelében is elterjedt. Egész Európa területén előfordul.

Általában két nemzedéke fejlődik: az első június–júliusban, a második pedig augusztustól. Telelni faodvakba, padlásokra vagy sziklarepedésekbe húzódik. A C-betűs lepkétől és a bogáncslepkétől jól megkülönböztethető csipkézett, fekete szegélyű szárnyszegélyéről, amelyet kék holdfoltok díszítenek.

Magyar neve rókavörös alapszínére utal.

Élőhelyei a rétek, erdőszegélyek, nyílt területek, városi kertek és parkok; a hegyvidéken egészen 3000 méteres magasságig előfordul. Európa déli országaiban már február végén is találkozhatunk vele. A répalepke és a nappali pávaszem mellett a leggyakoribb lepkefaj Európában.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.