Más fajok énekét másolja madarunk

Későn, május elején érkezik meg hazánkba téli szállásáról az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris). A magyar neve nem a legszerencsésebb, hiszen élő- és költőhelyét nem a nádasok sűrűjében kell keresni, mint rokonáét, a cserregő nádiposzátáét, hanem sokkal inkább a csalitosokban találjuk meg.

Éneke szerintem a hazai madárfajok között az egyik legszebb. Repertoárjába más madarak énekét is kiválóan beleszövi, szinte megállás nélkül dalol, még éjszaka is.

Eddig mintegy kétszáz európai és afrikai madárfaj énekét sikerült kimutatni repertoárjában.

Mindehhez képest külleme egyszerű, barnás színezetű.

Évente egyszer költ. A párok szinte egyszerre érkeznek meg a költőhelyre, és hamar kialakulnak a revírek. A tojó szinte azonnal hozzálát a fészeképítéshez, a fészek helyét is ő választja ki. A hím a nyomába szegődik, követi, és gyakran énekel a közelében.

A fészek a sűrű növényzet között található, többnyire gyalogbodza, csalán, fekete üröm vagy sédkender száraira erősítve, általában 60–80 cm magasan a talaj fölött. Alakja nagyon hasonló a nádirigó és a cserregő nádiposzáta fészkéhez. A csészét finom fűszálakkal, állati szőrökkel és gyökerekkel béleli puhára.

A tojó májusban rakja le öt, kékesfehér alapon nagyobb foltokkal mintázott tojását. Fészkébe gyakran csempészi tojását a kakukk. A fiókák két hét múlva kelnek ki, és körülbelül ugyanennyi ideig maradnak a fészekben.

Tápláléka főként ízeltlábúakból, apró csigákból és nagyszámú levéltetűből áll, a fiókáit kizárólag ezekkel eteti. Emellett fogyaszt sáskákat, szúnyogokat és legyeket is. Telelőhelyei Kelet- és Dél-Afrikában találhatók.

Magyarországon védett madár, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.