Súlyos árat fizetnek a madarak a színükért

A tollak keratinból felépülő, alapvetően pehelysúlyú szerkezetek, amelyeknek a madarak a repülést, és persze evolúciós sikereiket is köszönhetik. A repülésen túl a hőszigetelés, a vízállóság, a védekezés és persze az egymás közti kommunikáció is a tollak feladatai közé tartoznak. A toll színét a vörösestől a feketéig a melanin nevű pigment adja, amelyet már számos szempontból vizsgáltak. Egy új, a Biology Letters folyóiratban közzé tett kutatásban spanyol szakemberek mérlegre tették az egyes tollakban található pigmentet.

Elsősorban az örvös légykapó és a szirti sas tollait vizsgálták, de még 17 másik fajt is bevontak a mérésekbe. A módszerük a következő volt: a tollak alapanyagát adó keratint oldószerrel eltávolították, majd az így visszamaradó pigmentszemcséket kiszárítva mérték meg. Kontrollként hófehér, pigmentektől teljességgel mentes bagolytollakat is megvizsgáltak – ezekből természetesen nem lehetett melaninszemcséket kivonni.

Egészen meglepő értéket kaptak: a tollak tömegének átlagosan 22,3 százaléka volt a pigment! A legmagasabb érték 66 százalék volt – nem nehéz kitalálni, hogy a holló fekete tollaiban volt a legtöbb, ez azonban rendkívül kiugró érték volt. A legkevesebbet, 1,5 százalékot a füles vöcsök tollában mérték. Az is kiderült, hogy a fekete színt adó eumelanin jóval nehezebb a vöröses-barnás színt adó feomelaninnál.

A tollak a madarak testtömegének átlag csupán a 6 százalékát teszik ki, ám ezen belül a pigmentek adják e súly negyedét. A sötét színű madarak számára ez azt jelenti, hogy kissé több energiát kell a repülésbe fektetniük. A felfedezés azt is magyarázza, hogy számos olyan madárnak, amelynek különösen fontos a repülés, vagy a toll valamely egyéb funkciója, miért van fehér tolla. Így például a hóbagoly, vagy az északi sólyom nemcsak jobban beleolvadhat a havas tájba, de a kevesebb pigment miatt erősebb, vagy épp melegebb tollakat növeszthet.

A melanin nélküli tollakat sűrűbb szerkezet mellett is úgy viselhetik e madarak, hogy ez nem jelent hátrányt számukra a színes tollú versenytársakkal szemben. A vándormadarak esetében pedig a kissé könnyebb feomelanin (barnás-vöröses színek) használata előnyösebb lehet.

Fontos persze azt is tudni, hogy a melanin nemcsak színt ad, hanem véd az UV-sugaraktól, akadályozza a baktériumok vagy épp gombák tollat lebontó tevékenységét, és erősíti a toll szerkezetét. Mindezeket az előnyöket is figyelembe kell venni, ha a madártoll pigmentjeinek evolúcióját befolyásoló tényezőket vizsgálunk, mint amilyen a tollak súlya is.